Most én feszülök a kereszten,
Szenvedek a fagyos melegben,
Kezem vérével marom
Kezemet tartó vasat,
Elhagyom mi szép volt,
Mint gyermek a boldog nyarat.

Most én építek bárkát,
Szenvedem Isten átkát,
A vizet, mely elmossa
A hamis hitet,
A büntetését a világnak,
Születését új hibáknak.

Most én leszek bezárva
Kövek közé, mint a Messiás
Teste védő hátak mögé.

Legyek én most az mit
Érdemlek, amiért esedezve
Térdellek,
Ne legyek ócska bábja a szavaknak,
Hogy értük a semmibe rohanjak.

Most én csak azért élek,
Hogy más lássa miként félek,
Félek a keresztemtől, hogy egyszer
Kihúzzam a szöget kezemből.