Történetünk több millió évre nyúlik vissza, amikoris a mikroszkopikus méretű élő rendszerek (planktonok) hatalmas szaporodásnak indultak az óceánokban. Azonban akadt egy probléma, az általuk termelt szerves anyagok nagy mennyiségben aláhulltak a tenger fenékre és oly mértékben felgyülemlettek, hogy a lebontásukhoz szükséges oxigén mennyisége kevésnek bizonyult a megfelelő fermentációhoz (biokémiai lebontás), így a szerves anyag nagy része nem oxidálódott. Az óceánok mélyén felhalmozódó üledék, olyan vastag paplanként borította a világtengerek medrét, hogy saját tömege elég nagy nyomást és hőt fejtett ki ahhoz, hogy a szerves anyagokat valósággal megfőzze. S sok-sok év múlva kialakult az a sűrűn folyó, sötét barnás, esetleg fekete színű anyag, amit ma kőolajnak nevezünk, és ami nélkül ma már nem tudnánk elképzelni életünket, mindennapjainkat.

Miután ,,megérkeztek" az emberek a Kék Gyöngyszem felszínére, rábukkantak a szénre és a kőolajra, s mértéktelen pazarlásba kezdtek, ami több száz év óta napjainkig tart. Sajnálatos módon csak magunkkal törődtünk, és nem számoltunk a következményekkel, miszerint a kőolaj, földgáz és szénkészleteink egyszer örökre eltűnnek a földi élet színpadáról, ez volt az első gondatlanság, amit elkövettünk a Földön. A második óriási gondatlanság részünkről, hogy nagy mennyiségben égettük e fosszilis tüzelőanyagokat, melyek révén több millió tonnányi szén-dioxidot bocsátottunk ki a levegőbe, ezzel lehetővé tettük, hogy a Kék Gyöngyszem eredeti klímája felboruljon, az éghajlat megváltozzon - oly annyira sikerült ez a tervünk, hogy lassan újra rajzolhatjuk a világtérképeket is - és életünket egy folyamatosan melegedő üvegházban tölthessük el.

Mai modern világunk naponta több mint 80 millió, évente 29 milliárd hordó olajat fogyaszt. S ez a szám percről percre emelkedik, napi tevékenységeink 95%-hoz alapvető feltétel a kőolaj felhasználása. A szakemberek szerint ez a jelenlegi szám 17 év múlva (azaz 2025-re) már napi 120 millió, és évi 43 milliárd hordóra nő majd. A kérdés, hogy az ekkora mértékű kizsákmányolást mennyi ideig fogja tűrni a Kék Bolygó? Cikkem egyik célja, hogy választ keressek arra a kérdésre, hogy jelenlegi készleteink feltehetően mikorra merülnek ki. Mivel véges készletről van szó, ezért egyszer könyörtelenül eljön majd az a nap, amikor olyan rekord mennyiségű olajat termelünk ki, aminél már többet nem lehet kipumpálni a földből, ezt a pontot nevezik a geológusok tetőpontnak.

Napjainkban két nézet hívei állnak egymással szemben, a késő és a korai tetőzés pártfogói. A késői tetőzés hívei azt mondják, hogy 2 billió hordónyi olaj vagy még ennél is több vár felhasználásra. A korai tetőzés hívei - akik tanult geológusok, olaj szakérték, petrol- kémikusok - úgy számolnak, hogy csak 1 billiónyi hordó olaj maradt vagy akár ennél is kevesebb. Amennyiben valóban 2 billió hordóra becsülhető az olajkészletünk, akkor az előbbiekben említett tetőpontot 2030 körül érjük el, ha viszont már csak 1 billió hordónyi olaj áll rendelkezésünkre, akkor még az évtized vége előtt elérjük a tetőpontot. Ezenkívül a pánik csúcspontját képzi a kőolaj hordónkénti árának rohamos növekedése, ami elsősorban politikai és gazdaságtani okokra vezethető vissza, csak a baj az, hogy a Föld kőolaj és földgáz készlete, nem az üzlethez, a profithoz, a közgazdászok és politikusok elméleti, olykor nem reális számításaihoz fog alkalmazkodni, hogy e folyamatokat megértsük nem csak a számok világban kell jártasnak lennünk, hanem az olajfeltárás és -kitermelés témájában is, ugyanis a egy feltételezett kőolaj lelőhelynek ötfajta tényezővel kell rendelkeznie, hogy nagy valószínűséggel gyaníthassuk, kőolajra bukkantunk, ez az öt meghatározó pedig: forráskőzet; megfelelő mélység (7500-15000 láb), hőmérséklet (82°C); gyűjtőkőzet; fedőkőzet; csapda, ami meggátolja az olaj ,,vándorlását", migrációját. Összességében elmondhatjuk, hogy a teljes bizonyított tartalék 780 milliárd hordóra tehető. S a kőolajtermelés tetőpontját hamarosan elérhetjük, néhány éven belül - de mindez akár holnap is bekövetkezhet!

Írásom másodrészt arra a kérdésre próbál alternatívákat, lehetőségeket keresni, hogy a jelenlegi olajkészleteinek milyen módon tudnánk bővíteni.

Egyrészt új felfedezésekkel is növelhetnénk a kőolaj készleteinket vagy akár a megnövelhetnénk a létező mezők kitermelésének hatásfokát, legvégső esetben pedig kátrányhomokból is előállíthatnánk olajat, de ez sok ásással járna és kevés hasznot hozna. Ha nagyobb távlatokban szeretnénk gondolkodni, akkor alkalmazhatnánk megújuló energiaforrásokat, környezetbarát módon és szén-dioxid-kibocsátás nélkül előállított bioüzemanyagokat, bioetanolt vagy akár az energiára éhes emberiség problémáját megoldhatnánk atomerőművek létesítésével is.

Földünk energiaválságban szenved.