|
|
|
A Halast éltető víz - A Kiskunhalas környéki vizek története |
|
|
|
|
Írta: Csomor Áron
|
|
2009. október 30. |
|
Szerzők képünkön:
Kovács Zsófia és Csomor Tibor Áron
Kiskunhalas, Bibó István Gimnázium
|
 |
Kiskunhalas fekvéséből adódóan meleg és száraz, ill. mérsékelten száraz területnek tekinthető, ahol a napsütéses órák évi összege meghaladja a 2150-et. Az éves középhőmérséklet 10,5-11 °C. A csapadék évi mennyisége 550-600 mm. Előfordulnak azonban szélsőséges évek is. Egykoron, a lecsapolások és vízrendezések előtt a XX. század közepéig az egész Duna-Tisza közén, ennek értelmében Kiskunhalason is, kiterjedt mocsárvilág volt. Városunk vízrajza napjainkban azonban igen szegényes képet mutat. |
| 1878-ban Molnár István Kis-Kun-Halas város helyrajza c. könyvében még említést tett a Halastóról, Halasi Sóstóról és a Fehértóról kiemelve azok sziksó tartalmát és fürdésre való alkalmasságát. A folyószabályozások és a mocsarak lecsapolásnak következtében Kiskunhalas területén mára már csak a Sóstó, valamint a Fejeték láprétje maradt fenn. Nyílt vízfelülettel azonban csak a Sóstó rendelkezik. A tó medre eredetét tekintve exogén eredetű, kialakulásában a szél játszotta a legnagyobb szerepet, mely a pleisztocén vége felé elindította a homokot és az egész Kiskunság területén ÉNy-DK irányú deflációs mélyedéseket alakított ki.A XX. század elején a gyógyhatásnak köszönhetően a Sóstó Európa-hírű fürdővíz volt, de már a 40-es években sem üzemeltették, mivel a városból kifolyó szennyvíz a területére ömölvén megfertőzte a tó sekély vizét. |
|
|
A tó vízkémiai paramétereinek méréséhez az Aquanal Ökotest Wasserlabor nevű gyorsteszt minilabort használjuk. Az oldott oxigén méréséhez a Viscolor nevű minilabort alkalmazzuk. A gyorstesztek előnye, hogy könnyen használhatók alapvető vízkémiai megfigyelésekhez; az eredmények leolvasása egyszerű színskála segítségével történik. A vizsgálatok azon az elven alapulnak, hogy a reagens vegyszerek az adott szennyeződéssel jellegzetes színű vegyületet képeznek. A szín intenzitása arányos a szennyezettség mértékével, melyet egy összehasonlító színskálán azonosíthatunk.
Méréseinkhez a tóból két helyen veszünk mintát. A mért értékek e két helyen általában megegyeznek, csupán csekély különbségek vannak közöttük. Ezért eredményeinket átlagolvaismertetjük.
A természetes vizek főleg különböző szerves és szervetlen szilárd anyagok oldata. A szervetlen oldott anyagok mennyisége és minősége meghatározó a természetes vizek élővilága szempontjából is. A legnagyobb mennyiségben előforduló, a természetes vízkészlet sajátságait alapvetően meghatározó összetevők a fémionok közül a kalcium, a magnézium, a nátrium és a kálium, az anionok közül pedig a karbonát, a hidrogén-karbonát, a szulfát és a klorid. Az 1978-tól 2003-ig tartó kiédesülés jól megfigyelhető az előbbiekben felsorolt négy anion és négy kation értékeinek változásán. Az utóbbi évek mérései azonban azt mutatják, hogy ezen kiédesülés megállt, sőt visszájára fordult.
A legtöbb természetes vízben a pH-érték 4,5 és 8,3 között változik. A pH-ra hatással vannak a karbonátok, hidrogén-karbonátok. 1978-ban 8,6 volt a tó vizének pH értéke, azonban az évek során ez egyre csökkent. Ennek a romló tendenciának köszönhetően 2003-ban a pH érték 7 volt. 2004 óta azonban ezen érték változása is azt mutatja, hogy a tó kezdi visszanyerni régi, szikes tulajdonságát, ugyanis méréseink szerint a tó pH-ja a 2003-as értékről 4 év alatt visszaállt az utoljára 1978-ban mért átlag 8,5-es szintre.
Azoknál a vizeknél, melyek elsősorban szervetlen anyagokat tartalmaznak, mint a legtöbb természetes felszíni vizünk, a vezetőképesség a szervetlen elektrolitok összkoncentrációját mutatja. Ennek alapján minél nagyobb a vízben az oldott sók koncentrációja, annál nagyobb annak vezetőképessége. 2003 óta a tó vizének vezetőképessége folyamatosan nő, tehát a vízben növekszik az oldott sók koncentrációja. Az általunk mért és megfigyelt folyamat azonban azért zajlik ilyen gyorsan, mert a Sóstó vizének szintje az elmúlt néhány évben közel 1,5 m-t csökkent. A sóknak tehát egyre kisebb víztömegben kell oldódniuk, ami a tó ismételt elszikesedését eredményezi.
Az ENVICOM Kft által a Sóstó körül létesített 4 db talajvíz-megfigyelő kút vizéből vett mérések alapján megállapították, hogy a talajvíz sótartalma körülbelül kétszerese a tóvíz sótartalmának. A talajvíz süllyedése a 70-es évek elejétől a legjelentősebb. A talajvíz mélysége 1970-ben még 144 cm volt, 2003-ra viszont már 506 cm-re süllyedt.
Az oldott oxigén mennyiségét a Winkler-módszer szerint határozzuk meg. A mintához mangán-szulfát oldatot adunk, ekkor a Mn2+-ion Mn3+-ionná oxidálódik . Az oldathoz alkáli-jodid-azid-oldatot adva a következő reakció játszódik le : 2 Mn3+ + 2 I- → 2 Mn2+ + I2 Végső soron a jód mennyiségét határozzuk meg fixírsós titrálással keményítő indikátor mellett. Az aktuális oldott oxigénszintet több tényező is befolyásolhatja pl.: hőmérséklet, szél, csapadék, vízbe kerülő különböző szennyeződések. Ezen értéket tekintve 2003-ben változás figyelhető meg. Ugyanis az átlagosnak mondható 9 mg/l-es értékről a 6 mg/l-es értékre süllyedt az oldott oxigén szintje. A jelenség egyik oka, hogy a közel 24,5 hektáron elterülő nádast 2003 óta nem vágták le. Így évről évre csak gyűlt a le nem vágott nád a területen, ami szerves hulladékként a vízben bomlott le. A vízben a lebontás folyamatát lebontó baktériumok végzik. Ezek a baktériumok azonban nagy mennyiségű oxigént kötnek meg működésük során. Mennyiségbeli jelenlétükre nagyon oda kell figyelni. Túlszaporodásuk vízvirágzást és a terület elmocsarasodását is eredményezhetik.
A víz összes keménységét az alkáli földfémek, a kalcium-és magnézium ionok okozzák. A Sóstó vizének keménységét komplexometriás módszerrel vizsgáljuk. A fémionok mennyiségének meghatározásához kelátképző anyagot használunk. A mérőedényt jelzésig töltjük, majd a mintához reagenst csepegtetünk. Minden csepp után összerázzuk az oldatot, amíg a színe vörösből szürkésbarnán keresztül zöldre nem vált. A cseppek száma megadja a víz keménységét német keménységi fokban. Eredményeink alapján elmondhatjuk, hogy a Sóstó igen kemény vízbázissal rendelkezik. A 2006-os és 2008-as mérési adatokat összehasonlítva azonban megfigyelhetjük, hogy a víz keménysége, igaz, ha nem is sokkal, de nőtt.
|
|
Szennyeződések vizsgálata a tó vizében
|
|
Ha vizeinkben nagy a nitrát tartalom, az fekáliás szennyezettségre utal (vizelet, széklet, műtrágya). A nitrát mennyisége a víz öntisztulásáról ad képet. Ha a mezőgazdasági környezet műtrágyák által túlszennyezett, az a talajvizek minőségének romlásához, a természetes vizek eutrofizálódásához vezet. Eredményeink alapján kimondhatjuk, hogy a tó vizének nitrát-tartalma átlagosan az 1 mg/l érték alatt marad, ami kiváló vízminőséget jelent, de évente előfordulnak olyan időszakok is, amikor az értékek jelentősen megnövekednek. Ennek oka valószínűleg a tavaszi vagy télvégi nagy hóolvadások és az őszi intenzívebb esőzések. Ekkor ugyanis a mélyebb földrétegekben fölhalmozódó szennyvizek vagy egyéb szennyeződések kimosódnak és nagy mennyiségben kerülnek a talajvízbe. Azonban ezen időszakokban is a tűrhető határértéken belül marad a víz nitrát tartalma.
Az ammónia és az ammónium-ion a talajvizekben mikrobák tevékenységeként keletkezik. A felszíni vizekben kis mennyiségben a vegetációs időszakban fordul elő, amikor a fehérjékből ammónia szabadul fel. A felszíni vizekben nagyobb ammónia tartalom a szennyvizek beömlése miatt fordul elő. Magas szintje veszélyt jelent a halgazdaságokban is, ugyanis magasabb pH értéknél a szabad ammónia halpusztulást okoz. Méréseink alapján elmondhatjuk, hogy a vízminőség Ammónium-ion tartalom szempontjából jó, kiváló.
A foszfor a növények és az állatok számára egyaránt nélkülözhetetlen elem. A természetes formában jelen lévő foszforvegyületek általában nem terhelik a környezetet, mert rosszul oldódnak. A foszfát-ion foszforműtrágyákkal és mosószerekkel kerül a talajba és talajvizeinkbe. Túlzott mennyisége eutrofizációt okoz. Szerencsére a tó vízminősége foszfáttartalom szempontjából is jónak, kiválónak mondható.
A vízben oldott szennyeződések a várost és a tavat is övező területekről, földekről, különböző kijuttatott kemikáliák formájában a talajvízen keresztül kerülhetnek a tó vizébe. Vizsgálataink során azonban kimutattuk, hogy az alábbi anyagok mennyiségi jelenléte a vízben nem utal szennyezettségre. A magyarázat a terület fekvésében rejlik. A tavat nyugatról hobbikertek, keletről mezőgazdasági területek északról pedig erdők övezik. A Sóstó alatt a talajvíz áramlása dél-délkelet irányú, így a talajvízzel szerencsére csak jelentéktelen mennyiségű szennyezőanyag kerülhet a Sóstó vizébe.
Kovács Zsófia, Csomor Tibor Áron
Kiskunhalas, Bibó István Gimnázium
|
Szóljon hozzá a fórumban. (1 hozzászólás) |
|
Természetvédelem