Ha kevés megfigyelésünk akad a körülöttünk álló világból, akkor azt gondoljuk, talán az összes dolog léte állandó. Évszázados kutatások során előkerült pár érdekes lelet, amely támogatja azt az elméletet, amely szerint a világ változik, fejlődik. Próbáljuk az evolúciót bebizonyítani leletek és kézzel fogható bizonyítékok nélkül. A hétköznapi életben számos példáját figyelhetjük meg a különböző összetűzéseknek, amelyek végén az egyik felülkerekedik. Minél nagyobb területet érint az összetűzés, annál nagyobb csata lesz. Ez a reakció egyértelmű indok arra, hogy minden szinten haszonlesés folyik. Kezdjük az anyagoknál, majd jussunk el az emberekig. Azonban ennek megszerzése egyre bonyolultabb, furmányosabb rendszerhez vezet. Tegyük föl, hogy te őszintén azt állítod, hogy más érdekei előbbre valónak tekintesz sajátjaidnál. Próbáld ki magad, próbálj megcsinálni egy dolgot és próbálj egy ellenkezőt! Melyik esik könnyebben? Lefogadnám, van olyan dolog, amelyre azt mondod: ....na, hát ezt nem! Sőt, skálát tudsz felállítani, melyik esik nehezebben.
Egy dolog se létezne, ha nem lenne ellenlábasa. Ha két ellentétes oldal áll fenn, akkor minden halad, van miért élni.

Ha nem lenne konkurenciád, akkor egész életednek nem lenne értelme. Erre példa is akad. Milyen jó lenne, ha nem lenne iskola, nem kéne tanulni, nem kéne adót fizetni... nem lennének törvények. De mégsem lenne olyan tökéletes, hiszen felbomlana az ország, rablás uralkodna el és megszűnnének a munkahelyek. Mi történne? A másik rendszer, teszem azt ország elhúzna mellettünk és mi megszűnnénk létezni.
De térjünk vissza az ezt megelőző állításunkhoz: azt gondolod magadról, hogy nem vagy önérdekű. Minthogy neked is van ellenfeled (hiszen ezen törvények keretében csak így létezel), ezért egy tetted saját magad számára vagy jó vagy rossz (ha az a dolog nem érinti ellenfeledet, akkor az neked rossz, mert időt és energiát pazaroltál). Ilyen felállás később kiderül, lehetetlen. Elképzeled az ellenfeledet. Elnevezed Áronkának. Feltesszük, ha bevered a tükröt, Áronka jár jól, ha nem vered be, te győzedelmeskedsz. Így akármilyen jótékony szándékúnak érzed magad, nem fogod beverni a tükröt Áronka kedvéért. Hogy ez mi? Egyértelműen önzés. Azonban nem mindegy, hogy mekkora méretű a döntés saját javadra. Ha Áronka élete függ tőle lehet, hogy bevágod a tükröt, viszont egy légyért nem biztos. Tehát a hozzánk közelebb állókat előnyben részesítjük. A családtagjainkat a legjobban, majd így tovább. Ha már felfedeztük a DNS-t, ez alapján statikusan összeállítható a táblázat. Ez azonban így magában nem teljesen igaz. Ez úgymond egy benső hatás, de a történelmünk számos példával rendelkezik, amely bizonyítja, hogy mások is beleszólnak. Például ha az én és az illető egy, a rokonszelekciónál nagyobb energiájú célja keresztezi egymást...
A DNS; közismertebb nevén dezoxiribonukleinsav a tulajdonságainkat írja le részletesen. A hajszíntől egészen a különféle variációkig minden kódolva található meg benne. Megmondja, melyet mi szerint kell felhasználni. Egyszóval ez az adattár, ami meghatározza, kik vagyunk. Mivel ez az alapja szervezetünknek, ezért ezt is támadják a legjobban. Vegyük példának a vírust. Ez a rendkívül agyafúrt működésű kórokozó nem csinál mást, mint módosítja a DNS információját. Nézzünk egy vírussal fertőzött sejtet. Ha a vírus eléri a sejt DNS-ét, azt kódolja bele, hogy gyakorlatilag klónozza a kórokozót, ezáltal a sejt lemásolja annak DNS-ét.
A DNS megmondja, a rendszer hova helyezzen erőt. De miért is kell áthelyezni? Ha a körülöttünk lévő világ állandó lenne, nekünk sem kéne megváltozni. Azonban ez a mi univerzumunkban nem így van. Az adatok változnak. Ezt mi is láthatjuk, de ennek hosszabb távú fejleményét nem. Mi lesz akkor, ha valaminek a DNS-e annyira megváltozik, hogy az eredetitől elkülönült fajnak tekinthető (nem tudnak szaporodni)? Ha nem történik semmi különös, akkor a megszokott belső illetve külső erők hatására alakul az így létrejött evolúció. De egy drasztikus változás folyamán az élőlények minden alkalmazkodóképességüket összeszedik a túlélés reményében. Eszerint, ha azt állítjuk, hogy nincs evolúció, egyben azt is kinyilatkoztatjuk, hogy környezetünk állandó. Ez pedig korántsem igaz.
A tömeget energia irányítja, az energiát információ vezérli. De mindehhez kell egy cél, ami vezérli ezt; az a valami, ami az egészet összefogja - nevezzük szándéknak, az adott dolog szellemének ezt a tényezőt. Azonban ez a szándék csak bizonyos feltételek között létezhet.

De most próbáljuk egy tény kapcsán bebizonyítani a fejlődés létét. Ez a tény nem más, mint a hamis állítás; Perpetum Mobile. Ez az elmélet arról szól, hogy ha légüres térben repülő tárgy útjába semmilyen tömegű részecskék sem kerülnek, akkor a tárgy nem veszíti el az energiáját, tehát célját: az előre repülést a végtelenségig folytathatná. Ez az állítás egy bizonyos közegben igaz, viszont a mi univerzumunk feltételei szerint hamis.
Hamis, mégpedig azon okból kifolyólag, hogy léteznek a helyszíntől x-távolságra gravitációs pontok, amelyek gátolják a haladást.

Hogy ez a jelenség mikor érvényesül, arra most adunk választ. Ez csak akkor lehetséges, ha az elveszett energiája visszatér önmagába. Ennek feltétele azonban az, hogy az ő hatáskörében ne legyen senki. Tehát egy célú energiarendszer vezetheti, amely szerint az általa veszített energia önmagába tér vissza, mivel rajta kívül nem létezik más. Hova is kerülne, ha ő van egyedül?
Tehát ha az univerzumban nem működik az örökmozgóság, akkor több rendszer van. Amelyeknek létezése is több rendszerhez köthető, mivel az egységben lévő energiának nincs érdekében magát darabokra osztani, hogy az azok által megteremtett konkurencia fejlessze a nagy rendszert. Nem kell neki, mivel ő birtokolja az összes energiát, nincs hova fejlődni, nincs mit elvenni. De ha az energia nem fejlődik, akkor az általa irányított tömeg sem változik. Viszont így idő sem létezne, mert az egész történet egyetlen pontban volna leírható, amely így állandó lenne. Ez azonban a mi univerzumunkban nem igaz. A mi világunkban van idő (létezésének okáról még írunk), sőt a rendszer elemeire bontható.
Tehát van egy adott tömeg, amely felett egy adott energia uralkodik. Azaz csak biztosítja azt az erőt, amely által a tömeg „cselekedhet". Az energiát a tömegbe információ utalja át, hiszen az egymagában nem tudná, hova kell mennie.
Azonban ahhoz, hogy az információ megfogalmazódjon, kell lennie egy szándéknak, amely tömeg, energia és információ egy személyben.
A szándékot vizsgáljuk. Ahhoz, hogy keletkezzen információ, fenn kell állnia egy végső célnak, egy helynek, amelyet el akarunk érni az időben. Ez a valami a létezés, ehhez pedig energia kell. Ha az „A" rendszer birtokolja az összes energiát, akkor bármit megtehet, hiszen az általa elveszített energia magába tér vissza. Tehát amiért a rendszerek küzdenek az az energia, hiszen minél nagyobb erőt képvisel az adott dolog, arány szerint annál kevesebb idő szükséges egy tevékenység elvégzéséhez. Azonban tegyük föl, hogy „A" rendszer az összes energiát birtokolja. Ebben az esetben bármely tevékenységét egyetlen időpontban le lehetne írni, hiszen energiát nem szerezhet, nem is veszíthet - mivel az összeset ő birtokolja. Ennek keretében nincs szüksége az időre.
Idő pedig van. Az előző példák eredményeként több szándék létezik.

Most pedig foglaljuk össze az eddig olvasottakat.
Az univerzum lényegében tehát egy háború, melyben a szándékok a tömeg feletti energiát óhajtják megszerezni. A szándékok által képviselt energiák a szakasz kezdőpontján egyenlő nagyságúak, mivel nincs előtte fejlődés, s így ok sem az egyik megnövelésére. Az energia így néz ki a Nagy Bumm pontjában:

Mindent halmaz létét konkurens energiák támasztják meg és így biztosítják annak fejlődését.
Egy dolog az ellentéte nélkül nem alkot halmazt.
A kérdés a következő: hány „kezdeti" konkurens van? Hány szándékkal vezethető az univerzumunk léte?
Ha univerzumunkról semmilyen adatunk nincs, azt mondjuk, minden számú konkurens értelmezhető benne. Azonban egyes tényeket feltüntetve megállapítható az energiai osztottság száma.
A kezdeti konkurensek mindenben ellenkeznek, az azokból származó elemek között már van rokonság, mivel egyhez vezethetőek vissza.
Ha nincs közöttük szelekciós kapcsolat, akkor mindenben eltérnek. Egymás olyan ellentétei, amelyek nem alkotnak közös rendszert. Világunkban az ugyanilyen ellentétek a szavakban találhatóak. Jó és rossz. Hogyha a világunk 3 ellentétből állna, akkor a szavakban se jó-rossz lenne, hanem jó, rossz és még valami. Persze akkor a jó-rossz elveszítené mostani értékét és a harmadik féllel együtt lennének teljesek. Világunkban a 2-es számrendszer a legegyszerűbb számítási eszköz. Hogyha három rendszer adná a teljes egész halmazt, akkor a hármas számrendszer gyorsabb lenne, hiszen az egész univerzum is eszerint működne. Tehát a mi világunk 2-konkurens alapú. De más univerzumok lehetnek 3- - ig. Ez alapján két univerzum nem kerülhet kapcsolatba egymással, hiszen ha a fejlődést megelőzően elkülönülnek, akkor annak folyamatában is.

Mi történik a Nagy Bumm-kor?
A Nagy Bumm az összes addig kialakult rendszernek a lehető legfejletlenebb tömeggé való átalakulását jelenti. Jogosan gondolhatunk arra, hogy ez a jelenség az egyik konkurens fél győzelmét jelenti. Egy szándék uralkodik az energia felett és így megszűnnek az osztott részek (a rendszer építőelemei), hiszen nincs már hová fejlődni (a rendszer úgy fejlődik a konkurencia szerint, hogy saját magát energiailag kettéosztva belső harcot okoz). Az előzőek miatt megszűnik létezni az idő is.
A tér, a tömeg és az idő együttese, viszont idő híján szűnik meg létezni. Tehát az addigi univerzum átalakul, a legfejletlenebb tömeg lesz, amelynek nincsenek alkotói.
Tér híján egy pont halmazában van az egész univerzum. Ekkor lép be az univerzumhatározó információ: /2, /3, /4 ..... amely, mivel minden eszerint létezik egy adott pont hatáskörében - azaz valamely univerzumban -, ezért ez a legnagyobb hatályú. Ezáltal megszületik a /2, azaz a szándék konkurencia és így az egész történet elkezdődik elölről.

Az idő
Az idő létezésének oka egyszerű. A rendszerek célja az, hogy egymástól elvegyék az energiát a tömegben történő „elnyomással"; a másik rendszerének működését felborítva kiszorítsák azt az életből.
Ha nem létezne idő, nem lenne mi megszabja a fejlődés gyorsaságát. Akkor a rendszerek a végtelenségig stabilizálhatnák saját működésüket, így felülírhatatlanok lennének. Ez a felállás egyik félnek sem kedvezne. Ezért van idő.
Az idő hiányának hatására egy példa is akad. A hekkerek és informatikusok vírus-antivírus hatása nulla lenne.
De mi történik, ha az egyik fél győzedelmeskedik? Az energia egységben lesz, egy szándék alatt. Csakhogy a teljes univerzum fejlődését egy információ határozza meg, mégpedig az, hogy hány konkurens alapú: /2, /3, /4.....
Ez az információ a vezérlő, rajta van a legtöbb felelősség, ennek megfelelően ő rendelkezik a legnagyobb energiatartománnyal.

A rendszer pusztulása
Ha egy adott energiájú rendszer megszűnik, akkor szándéka számára az idő „megáll" és életének következő pontja önmaga megszületése. Azaz a Nagy Bumm-ot (az elölről kezdést) követő léte indul el. Olyan ez, mintha az időben visszamennénk. Azonban a rendszer nem azon szellemmel keletkezik majd ahogyan meghal, hanem ahogy megszületett. Ha egy univerzumban a Nagy Bumm-ot követően ugyanaz fog megtörténni, mint az előző fázisban, akkor a dolgok „szelleme" is ugyanaz marad. Így az egymást követő ugyanazon szakaszokban minden, minden szempontból ugyanúgy történik. Ez hasonlít a reinkarnációra, amelyben a dolgok szelleme folyamatosan újjászületik.
Eszerint ez egy univerzum, melynek szakasza, amely kezdő- és végponttal rendelkezik, folyamatosan ismétlődik. Tehát a rendszer ott él, ahol a helye van a szakaszban. A többi idő számára nem létezik. Azaz az univerzumnak „mostani" szakasza egy olyan dolog mása, amely nem eredeti és azt megelőzve - ha szabad így fogalmazni egy energiarobbanás két oldaláról - minden szakasz mása egy másiknak. Ez olyan, mintha egy szakaszt, amelynek megszabott és konkrét mérete van, rákényszerítenénk egy egyenesre. Persze ez akkor is csak egy szakasz marad, hiszen az egyik oldala nem relatív a másikkal.

Tehát, hogyha egyszer felemeled a kezed, akkor sok-sok idő múlva egy ugyanolyan ember ugyanakkor, ugyanúgy fel fogja tenni a kezét. De az az ember nem fogja tudni, hogy a múltja takarja a jövőjét, ahogy te sem sejted, mi történt veled a Nagy Bumm előtt.

Esztergom, 2009. december 29.