Elgondolkodtatok már azon, hogyha kizárólag a természetes szelekció szempontjából nézzük az ember fejlődését, tehát csak azokat a képességeit vizsgáljuk, amik egyértelműen a fennmaradását szolgálták/szolgálják, akkor nagyon sok olyan tulajdonság kialakulására nincs magyarázat ebből a szempontból, amik nem szolgálják közvetlenül az életben maradást. Az ősembernek nem volt szüksége a mamut leterítéséhez humorérzékre, mégis kifejlődött és fennmaradt ez a tulajdonság, ami megfűszerezi mindennapjainkat.

A szexuális kiválasztódás hatásai evolúciónkban

Az evolúció csak azokat a tulajdonságokat hagyja meg, amelyek valamiképpen előnyösek az őket hordozó egyed szempontjából, minden, ami felesleges/hátrányos idővel eltűnik az őket hordozó populáció génállományából. Ezért különleges az ember fejlődésében az olyan tulajdonságok létrejötte, mint például az erkölcsi és esztétikai érzék, de a beszédet is felhozhatnánk példaként, hiszen sokkal bonyolultabb, mint azt az életben maradás megkövetelné. Mi lehet azaz erő, ami feleslegesnek tűnő, de nagyon költséges képességek kifejlődését lehetővé tette? Korábban úgy gondolták ezek az emberi elme adaptációs folyamatának melléktermékei, újabb elképzelések szerint az agyunk annyira komplikált, szórakoztató, és alkotó hajlamú, hogy létrejöttét nem lehet kizárólag a túlélésért folytatott harccal magyarázni. Ezek az impozáns tulajdonságok olyanok, mint a hím pávák farka, eredetileg az udvarlást, a partner vonzását szolgálták. Kifejlődésükben a szexuális szelekció asszortatív választásokon alapuló fajtája játszott szerepet, ez az elmélet könnyen magyarázza az emberi természet mással nem magyarázható elemeit.

Az asszortatív partnerválasztás során viszonylagos monogámia áll fenn, a hímek és a nőstények saját tulajdonságaikhoz hasonló tulajdonságokkal rendelkezőt választanak, a képességek egyaránt megítélésre kerülnek. Így érthető, hogy bár szexuális szelekció révén fejlődött ki a mai ember, a nemi kétalakúság mértéke mégis csak 10%-os, ellenben a többi főemlősével. Embereknél az átlagos férfi kb. 10%-kal magasabb és 20%-kal nehezebb az átlagos nőnél, felsőtestének izmai 50%-kal, marokszorítása 100%-kal erősebb. A főemlősökkel összevetve ez mérsékelt asszimetria, és mérsékelt poligíniára utal.

A másik fontos és újszerű feltevés az ornamens elme elmélete szerint az emberi agy a szexuális szelekció révén fejlődött ki az udvarlásban használt szórakoztató rendszerré. Eszerint például, a művészetek, az élvezetes társalgást lehetővé tevő bonyolult nyelv, vagy az élet bármely területén jelentkező kreativitás egyfajta szexuális díszítményként fejlődött ki, a leendő partner vonzására. Persze nem állítható, hogy az elsődleges partnervonzó funkción kívül nem jelentetek ezen kívül előnyt a túlélésben.

Kivételesen költséges és különleges elménk kialakulásában fontos szerepet játszott a Zahavi-féle hátrány elvnek nevezett mechanizmus, mely szerint valamely tulajdonság minél energia pazarlóbb és bonyolultabb felépítésű annál inkább alkalmas az általános fittség jelzésére. A fittségjelzők adaptív tulajdonságok, amelyek arra a célra fejlődtek ki, hogy az egyed rátermettségét reklámozzák udvarlás és párzás alatt. Tipikus esetben olyan díszítményt vagy viselkedési formát jelent, amelyet egy kevésbé fitt egyednek túl költséges produkálni. Tehát egy genetikailag „gyengébb” egyed nem képes költséges fittségjelzők fenntartására és azzal egy válogatós partner elcsábítására. Az agyunk éppen bonyolultsága és érzékenysége miatt alkalmas fittségjelzőnek, mert erősen ki van téve a káros mutációk hatásainak. Ha valaki kellemes társalgó, intelligens és szórakoztató ezen kívül kedves és barátságos esetleg kivételesen tehetséges is valamiben, nagy valószínűséggel jó géneket hordoz, a leendő partner biztosítva érezheti magát, hogy utódaik hasonlóan életrevalók lesznek, ezért érdemes vele „szóba állni”.

Őseink között minden bizonnyal voltak olyanok, akik egy kis véletlenszerű változás miatt valamivel kreatívabbak, szórakoztatóbbak voltak társaiknál, és feltételezzük azt, hogy emiatt a változás miatt az ellenkező neműek szívesebben választották őket partnerül. Az egymást erősítő folyamat miatt a következő nemzedékekben elterjedt mind a kreativitás „génje”, mind annak kedvelése. Ez a mechanizmus természetesen minden más hasonló tulajdonság kifejlődésében és elterjedésében szerepet játszott.

A szexuális szelekció nyomai a testünkön

A fej fontos tárgya a szexuális szelekciónak, mert gazdag a fittségre vonatkozó információkban, mivel komplikáltsága miatt sok minden elromolhat rajta, nehéz tökéletesen szimmetrikusra alakítani. Itt helyezkedik el a látás, a hallás, a szaglás szerve, ezen kívül itt van a szánk is, így beláthatjuk, néhány káros mutáció és máris megbomlik arcunk tetszetős elrendeződése. Így van ez testünk más szimmetrikus részeivel is, ha egy szaporodóképes nőnek majdnem tökéletesen egyforma mellei, karcsú dereka és kerek csípője van, ezzel megbízhatóan jelzi fiatalságát és termékenységét.

Testünk azon részei, melyek csak pubertás után, esetleg nemi izgalom hatására válnak feltűnővé, vagy mi magunk tesszük azzá azzal a tudatos/tudattalan szándékkal, hogy felhívjuk magunkra ellenkező nemű társaink figyelmét - nos ezeket egészen biztosan a szexuális szelekció alakította olyanná amilyen. Serdülés előtt a lányoknak nincsenek melleik, hiszen fiziológiás teher lenne csak, ugyanilyen logika szerint a fiukon is csak később fejlődik ki az ivarérettséget jelző szőrzet stb. Ezeket a külső nemi jellemzőinket különböző nemű őseink választásai hozták létre hosszú évezredek alatt.

Geoffrey Miller: A párválasztó agy című műve alapján.

Ez egy szerény kis kedvcsináló/összefoglaló a könyvből, mindenkinek csak ajánlani tudom az elolvasását meglehetősen vaskos volta ellenére is.