Karácsonykor Jézus Krisztus születésnapját ünnepeljük. Időszámításunk is ehhez az időponthoz igazodik. Azonban mennyire pontos ez az időszámítás? Már Kepler foglalkozott ezzel a kérdéssel, és rájött, hogy néhány évet téved. Azóta, történelmi, nyelvi és régészeti ismereteinkre támaszkodva nagy biztonsággal meghatározhatjuk Jézus születésének idejét.

Biblia és tudomány

Egyáltalán mennyire jogos vagy értelmes bibliai eseményeket a tudomány eszközeivel vizsgálni? A Biblia 73 írás, ,,könyv" gyűjteménye, melyek keletkezési körülményeik, szerzőjük, műfajuk és megírásuk célja szerint nagyon különböző írások. Ezeket a körülményeket fontos ismernünk, ha a szerzők eredeti mondanivalóját meg akarjuk érteni.

Jól mutatja ennek fontosságát a kreacionizmus léte, mely természettudományos kérdésekben akarja döntőbíróul hívni a Bibliát. Egyik régebbi írásomban már kitértem rá, hogy ez miért hibás álláspont. Jó példája ez annak a modern tévedésnek, hogy elvárjuk, hogy a több ezer éve élt emberek is úgy gondolkozzanak, mint mi. Pedig ha a teremtés könyvét nyelvi és történeti szempontból megvizsgáljuk, rájövünk, hogy a szerzőknek nem célja kronologikusan leírni a teremtés menetét, csupán képekkel bemutatni, hogy a világon mindent Isten teremtett. Itt értelmetlen a tudomány eszközeivel vizsgálódni, a kérdések elcsúsznak egymás mellett.

Az evangéliumokkal egészen más a helyzet. Központi céljuk, hogy tanúságot tegyenek a Názáreti Jézusról, akit egy konkrét és valós történelmi alakként mutatnak be, társadalmi, történelmi háttérrel együtt. Viszont ezeket a körülményeket már vizsgálhatjuk a különféle tudományterületek eszközeivel.

Azonban a tudomány itt sem a döntőbíró vagy bizonyító szerepét tölti be. Hitbéli szempontból ezek a vizsgálódások majdnem súlytalanok. Aki az evangéliumot Isten szavának tartja, az nem fog attól mélyebben hinni, hogy a történeti háttér tudományosan is helytálló. Viszont aki a Bibliában csak egy irodalmi művet lát, az sem fog ennek hatására hinni. De úgy gondolom, hogy ezen kutakodás hívőnek és nem hívőnek egyaránt érdekes és tanulságos lehet.

Az evangéliumok

Mikor is született Jézus? Az eseményt az evangéliumok mondják el, tehát innét kell kiindulnunk. De mennyire megbízhatóak? -kérdezhetjük. Azt kell mondjuk, hogy meglehetősen, és Jézus és tanítványainak történelmi létét, Jézus tanító tevékenységét és halálát ma a történészek döntő többsége történelmi tényként elfogadja. A csodákkal és a feltámadással kapcsolatban már természetesen nincs ilyen egyértelmű álláspont. Az biztos, hogy az evangéliumok sokkal jobban dokumentáltak, mint a legtöbb korabeli irat. Az evangéliumokat végleges formájukban néhány évtizeddel Jézus halála után lejegyezték, és a II. századból már eredeti példányok is fennmaradtak, míg például a római történetírók munkáinak vagy a homéroszi eposzoknak legrégebbi másolatai a IX-X. századból valók.

A négy evangélium közül Mátéé és Lukácsé számol be Jézus születéséről. Ezek a kutatások szerint 50-80 között íródtak végleges formájukban. Az mindenesetre bizonyos, hogy az íróknak ismerniük kellett a Jeruzsálem 70-ben történő római lerombolása előtti zsidó társadalmat, különben képtelenek lettek volna ilyen történelmi hitelességgel írni róla. (Ebben különböznek a nemrég nagy port kavart Júdás-evangéliumhoz hasonló apokrif írásoktól, melyek a III-IV. századból származnak és történelmileg hiteltelenek).

Kik voltak a szerzők? A hagyomány szerint Máté Jézus egyik tanítványa, Lukács pedig egy görög orvos, Szent Pál későbbi munkatársa. Jézus életéről Máté első kézből beszámolhatott, hiszen Jézus tanítványa volt. Lukács nem ismerte személyesen Jézust, de Szent Pál leveleiből tudjuk, hogy később többször járt Jeruzsálemben, találkozott a tanítványokkal. Így lehetséges, hogy - amint Lukács a bevezetőben írja - ,,elejétől kezdve mindennek szorgalmasan utánajárjak, és sorban leírjak neked mindent" /Lk1.3/ Valóban ilyen kutatómunkának és kronologikus pontosságnak lehetünk tanúi a Lukács-evangéliumban.

Jézus születése az evangéliumokban

Azonban egy súlyos kérdés felmerül: nyilván egyik szerző sem volt tanúja Jézus születésének, valószínűleg nem is éltek még akkor, honnét tudtak minderről? Megint Lukácsra hivatkozva, valószínűleg ,,utána kellett járniuk". A szövegtani elemzések kimutatták, hogy a Máté-evangélium születéstörténetének stílusa eltér az evangélium többi részétől. Ezt a kételkedők azzal magyarázzák, hogy hozzáköltötték. Azonban nem ez a legkézenfekvőbb magyarázat. Az a történelmi tény, hogy az első keresztények közül sokan a halált is vállalták a hitükért, bizonyítja, hogy komolyan hittek benne, nem költögethettek hozzá. Az természetesen előfordulhat, hogy a Máté által felhasznált hírforrás nem megbízható, de ő valószínűleg átdolgozás nélkül - hiszen ő nem volt szemtanú - tette evangéliuma elejére, ez indokolhatja a stílusbeli eltérést.

Még mindig fennáll a kérdés, hogy honnét jutottak ezekhez az információkhoz. Ha végigolvassuk a születéstörténetet a két evangéliumban, rájöhetünk, hogy ha a tartalom hiteles, csak egyvalaki tudhatott minderről: Mária, Jézus anyja. Ezért -közvetett vagy közvetlen módon - Mária lehet a születés történetének forrása. A szerzők még akár személyesen is beszélhettek vele, hiszen az evangélium szerint Jézus halálakor még élt, és a hagyomány szerint utána még két évtizedig Jeruzsálemben lakott.

Mikor is született Jézus?

A karácsonyt december 25-én ünnepeljük. Az nagyon valószínű, hogy Jézus nem ezen a napon született. A karácsonyt csak a III. századtól kezdve ünneplik, és a december 25. hagyománya ekkor alakult ki. Részben szimbolikus tartalma van, hiszen ekkor van a téli napforduló, ekkor kezdenek ismét hosszabbodni a napok. Az időpont kifejezi, hogy Jézus akkor érkezett, mikor a legnagyobb volt a sötétség, és elhozta a világosságot. Részben gyakorlatias okai vannak. Sok közel-keleti, napkultuszra építő vallásnak szintén ekkor van az ünnepe, hasonló csillagászati megfontolások miatt. Ezen kultuszok ellensúlyozására került december 25-re a karácsony.

A napot ma már lehetetlennek tűnik meghatározni. Néhány második századi forrás hivatkozik időpontokra, ezek azonban azt leszámítva, hogy tavaszi napok, eltérnek egymástól.

Az évet viszont már nagyobb eséllyel meghatározhatjuk. Ehhez két momentumból kell kiindulnunk, az egyik a Lukács evangéliumában említett népszámlálás, a másik a Máté evangéliumából ismert betlehemi csillag.

A történeti érvek

Az alábbiakban Teres Ágoston [1] és Ijjas Antal [2] írásaira hivatkozunk, melyek közül utóbbi a legújabb tudományos eredményeken alapul. Az evangéliumok szerint Jézus születése Nagy Heródes uralkodása alatt történt. A római forrásokat és a kora keresztény írásokat is figyelembe véve Heródes római időszámítás szerint 750-ben, vagyis Kr.e 4-ben meghalt. Ha az evangéliumokat hitelesen vesszük, akkor Jézus születésének ez előtt kellett történnie. Heródes egész Palesztina felett uralkodott, azonban hatalma inkább névleges volt, a terület ekkor már római vazallus terület volt. Ezért lehetett, hogy a rómaiak népszámlálást rendeztek Júdeában. Ez azonban úgynevezett adóösszeírás volt, ahol a lakosok vagyonát is feljegyezték, adózási megfontolásokból.

Lukács ezt írja: ,,Azokban a napokban történt, hogy Augustus császár rendeletet adott ki, hogy az egész birodalmat írják össze. Ez az első összeírás akkor történt, mikor Szíriát Quirinius kormányozta" /Lk 2.1-2/

Azt római forrásokból (Die Cassius, Tacitus, ankarai emlékmű felirata) tudjuk, hogy Augustus uralma alatt háromszor rendeltek el népszámlálást, Kr.e 28-ban, Kr.e 8-ban és Kr.u. 14-ben. A 28-as évben azonban még csak a római polgárokat írták össze, nem a birodalom összes lakosát. Tertullianus állítja, hogy a júdeai népszámlálást Saturnius szíriai helytartó idején végezték. Ez sokáig viták alapja volt, mert a régebbi bibliafordításokban Quirinius tisztsége helytartóként van fordítva. Ő azonban nem volt helytartó, hanem a szíriai római hadtest főparancsnoka, Augustus egyik legkiválóbb hadvezére, aki Kr. e 10-től tartózkodik Szíriában. Az ankarai emlékmű felitata szerint ő bonyolította le a népszámlálást. Saturnius helytartó visziont Kr e. 8-6-ig volt hatalmon. Mivel a népszámlálást Kr. e 8-ban rendelték el, és több hónapig is eltarthatott, összefoglalva azt állapíthatjuk meg, hogy az evangéliumban említett népszámlálás Kr. e 8-7 folyamán zajlott Júdeában.

A csillagászati érvek

A betlehemi csillag jelensége szintén hosszú viták tárgya volt a történelemben. A középkorban - és még sok mai képeslapon is - üstökösként vagy hullócsillagként ábrázolják. Felmerül az is, hogy természetfeletti esemény. Azonban már Keplertől kezdve foglalkoznak azzal, hogy a betlehemi csillagot valóságosnak, ugyanakkor természetes fizikai jelenségként fogadják el. Mivel abban a korban a babiloni és egyiptomi csillagászok már rendszeres feljegyzéseket készítettek, ezekkel összevethetők az elméleti számítások.

Már Kepler feltételezte, hogy a betlehemi csillag egy bolygó-együttállás lehetett, vagyis amikor két bolygó közel egy pontban látszik, így egy nagyon fényes csillagnak látszanak. Véleménye szerint a Kr. e 6-ban bekövetkező Jupiter-Szaturnusz-Mars együttállás tekinthető a betlehemi csillagnak.

Teres Ágoston nyelvi és asztronómiai érvekre hivatkozva azonban azon a véleményen van, hogy az egy évvel korábbi, tartós Jupiter-Szaturnusz együttállás jobban ráillik az evangéliumi leírásra, ekkor ugyanis az említett két bolygó látszólagosan hónapokig együtt mozgott, ráadásul pont egyszerre ,,álltak meg". Ez a megállás természetesen csak látszólagos, és az állócsillagokhoz képest értendő. Ugyanis a Föld kisebb periódusideje kisebb, mint a Jupiteré vagy a Szaturnuszé, így amikor ,,megelőzi" őket, a bolygó a csillagokhoz képest rövid ideig (napokban mérve) visszafelé mozog, a visszafelé mozgás két szélső helyzetében pedig ,,megáll".

Máté evangéliumában ,,mágusok" szerepelnek, akik a kultúrtörténetbe ,,napkeleti bölcsek" vagy ,,három királyok" néven ivódtak be. Valószínűleg azonban babiloni csillagászok lehettek. Babilon ugyanis az egyetlen ország volt keleti irányban, ahol fejlett csillagászati tevékenység zajlott. Ráadásul szoros kapcsolatban állt Júdeával, karavánúton csupán néhány hónapos utazással el lehetett jutni Babilonból Jeruzsálembe. Az együttállást Babilonban már akár száz évvel azelőtt is kiszámíthatták, és abból a babiloni hagyományok szerint egy nagy király születését olvashatták ki. Teres meggyőzően bizonyítja, hogy a babiloni asztrológiai vélekedések, és a zsidók ott is ismert messiásváró hite, valamint a római uralom miatt bekövetkező változások együtt elégséges okot szolgáltathattak a csillagászoknak, hogy útra keljenek és éppen Jeruzsálemben keressék a ,,született királyt".

Az érdekes, hogy erről még az evangélium szerzői sem tudhattak, hiszen Júdeában ekkor nyoma sem volt fejlett csillagászatnak. ,,A mágusok" alakja ezért hitelesnek tűnik.

Teres még ennél is tovább megy, a bibliai rész szövegtani elemzéséből és asztronómiai számításokból feltételezi, hogy a mágusok Kr. e 7. november 11. és 13. között érkeztek Betlehembe. Ekkor következett ugyanis be a ,,két bolygó megállása" Kiszámítható, hogy amikor a mágusok Jeruzsálemből Betlehembe indulnak, a két bolygóból álló ,,csillag" éppen dél-délnyugat irányban, vagyis Betlehem felé ragyogott az égen. Teres figyelembe véve az szír és görög fordításokat, így helyesbíti az említett sort: ,,Elindultak és lám a csillag, amelyet már láttak esti felkeltében, megelőzte őket, míg mentében megállt fent arrafelé, ahol a gyermek volt" /Mt.1.9/ Ezen szövegpontosítás még valósabban leírja azt, amit ezen az estén Betlehem irányából látni lehetett. Ráadásul ezen az estén az úgynevezett ,,állatövi fény" is megfigyelhető volt, és a két bolygó kora este épp a fénykúp csúcsában állt, vagyis úgy tűnt, mintha az állatövi fény a ,,csillagból" sugározna. (Az állatövi fény tavasszal és ősszel figyelhető meg néha tiszta időben, este és hajnalban, oka, hogy a Nap sugarai visszaverődnek a bolygók keringési síkjában lévő porról. Ezt kétezer éve természetesen nem tudták.) A jelenségek ezen kombinációja egészen különleges összhatást eredményezhetett Kr.e 7. novemberében.

De hogyan vághat össze a babiloniak asztrológiai képzete, a bolygók állása és Jézus születése? Ez jogos, de ebből a szempontból kevésbé lényeges kérdés. A fentiek elég jól vizsgálható tények. A magyarázat már hitbéli kérdés. Mondhatjuk azt, hogy szerencsés egybeesés, mondhatjuk azt is, hogy Isten így rendezte el.

Hol a hiba?

Láthattuk, hogy történelmi és csillagászati érvek is szólnak amellett, hogy Jézus Krisztus nem a hagyomány szerinti 1-ben hanem -ha kicsit furcsán hangzik is - Kr. e 7-ben vagy 8-ban született, és a mágusok Kr. e 7 végén látogatták meg, vagyis időszámításunk hét vagy nyolc évet téved. Ezt még alátámasztja az is, hogy Ireneus püspök szerint (II. század) Jézus betöltötte 40. évét, mikor keresztre feszítették. Mivel Jézus kereszthalála Lukács alapján pontosabban számítható, és a tudomány mai álláspontja szerint Kr. u 33 húsvétján történt, ezért ez a hét-nyolc évvel korábbi születés mellett szól.

Hol csúszhatott hiba az időszámításba? A keresztény időszámítást Dionysius Exiguus állította fel a római időszámítás szerinti 1278-ban. Véleménye szerint Jézus születése Róma alapítása után 753 évvel történt, így a római időszámítás szerinti 1278. évet az 525-nek állapította meg, ami az egész keresztény világban elterjedt. Ma valószínűsítik, hogy a 6. század népvándorlási zűrzavarában könnyen csúszhatott hiba a római évszámokba. Néhány kora keresztény irat Jézus születését Augustus uralkodásának 23. évére teszi. Ez már önmagában bizonytalan, mivel nem egyértelmű, melyik történelmi eseménytől számoljuk Augustus uralmát.

Konklúzió

Láthattuk, hogy időszámításunk nem pontos, Jézus nagy valószínűséggel hét vagy nyolc évvel korábban született. Mint már mondtam, ez hitbéli szempontból nem igazán fontos, mindazonáltal rámutat, hogy az evangéliumok, melyeket a felvilágosodás korában legendának vagy szimbolikus alkotásnak tartottak, sokkal szilárdabban állnak a történelem talaján, mint gondolnánk. Talán ezen tudományos tevékenység is az oka, hogy ma már a tudósok sem igazán kételkednek Jézus történelmiségében. Azonban ez korántsem bizonyítja az evangéliumot vagy a keresztény hitet, nem ez dönti el, hogy az evangélium Isten szava-e vagy csak egy valós alapokon nyugvó történet, Jézus Krisztust csupán ez alapján még ugyanúgy tekinthetjük egy idealista filozófusnak, mint Isten fiának. Hogy mégis mit gondolunk, az már hitünk kérdése.

Felhasznált irodalom

[1] Teres Ágoston: Biblia és Asztronómia, Korda Kiadó, Kecskemét, 2005

[2] Ijjas Antal: Jézus története, Ecclesia Kiadó, Budapest, 1978

[3] Ohler, Annamarie: Biblia atlasz, Athaeneum Kiadó, 2000