A 19. század végén járunk Magyarországon. Az ország elmaradott, mint politikailag, mint művészetileg. A nemzeti tudatosodás idejében erőteljesen jellemző hazánkra a függetlenedési vágy a Monarchiától, és művészeti szempontból szakítás az elavult akadémista stílusokkal, melyek a történeti stílusokat utánozza anélkül, hogy a korszakra jellemző, sajátos építészeti stílust teremtett volna. A művészet minden ágában küzdelem folyik a tartalmilag, formailag idejétmúlt irányzatok ellen. Erőtejes a társadalom-átalakítás és a művészet megújításának igénye.

Kérdezhetnénk, hogyan kapcsolódik össze a politika és a művészet? Hazánkban, és általában Közép vagy Kelet-Európában politikai alárendeltségünk, elmaradottságunk következtében művészetet tradicionálisan a nemzet függetlenségéért, demokratikus reformokért folyó harc egyik formájának tekintették, így a művészeti viták központjában gyakran történelmi, filozófiai kérdések álltak, még akkor is, amikor látszólag stilisztikai kérdésekről vitatkoztak. A hazai viszonyok kedvezőek voltak az új stílus, a szecesszió befogadására.

A stílus előzményei a 19. század közepén létrejövő angol Preraffelita Festők Testvérisége, és az Arts and Crafts mozgalom, melynek elindítói John Ruskin és William Morris nevét. Az iparilag fejlett, s a gépiesítés mértéke miatt egymástól és a természettől elidegenedett Angliában megjelennek olyan művészeti közösségek, melyek művészetük forrásának a természetet tekintik, magas erkölcsi célkitűzéseik vannak, csalásnak ítélnek minden öntött vagy géppel előállított tárgyat. Nagy hatással van rájuk a Rafaello előtti reneszánsz a természet-szeretével és a középkor művészete, a keleti motívumkincs. Továbbá az együtt dolgozás, a műhelymunka fontosságát hirdetik.

Angol mintára az egyes országokban más-más karakterűvé válik a szecessziós stílus (az elnevezés is különbözik szinte minden országban pl.: Franciaországban art nouveau, Németországban Jugendstil névvel illetik). Az új program az egész élet, a társadalom átformálásra, és demokratizálási törekvésekre irányul. Közös minden országban, hogy radikálisan, minden területen újat akar. Jellemző a természeti motívumok (növényi ornamentika) megjelenítése, a mozgalmasság, helyi hagyományokhoz való visszatérés.

Hazánkba csak az 1890-es években jut el a szecesszió, a konzervatív akadémizmussal való szakítás gondolata akkor érkezik Magyarországra, mikor a nemzeti formanyelv megteremtése már foglalkoztatja a művészeket. Kezdetben a kultúrpolitika és a kritika egységesen elutasítja mind a szecessziót, mind a keleties, és népművészeti ornamentika használatát, de a viták és a hivatalos elutasítás ellenére feltartóztathatatlan a szecesszió térhódítása. A képzőművészetet a népművészet alapján akarják nemzetivé tenni, feltételezve, hogy motívumkincse megfelelő alapot ad erre, s kibontható belőle a speciális magyar formanyelv. Természetesen ezzel sem ért egyet mindenki, heves viták kísértik a motívumok eredetét, és azoknak ilyenfajta alkalmazását, megkérdőjelezve annak ősi jellegét, jelentőségét.

Ismert magyar szecessziós festő Rippl-Rónai József, Vaszary János. Kiemelkedő iparművészeti alkotások a Zsolnay porcelánok Kerámiáikat sok szecessziós építész alkalmazta, mint Lechner Ödön, aki a magyar építészeti formanyelv megteremtéséért folytatott harc elindítója, a küzdelem első szakaszának vezéralakja, szecessziós művészeti iskola vezetője (Iparművészeti Múzeum, Postatakarékpénztár, Földtani Intézet).

Földtani Intézet

Az európai szecessziós mozgalmak legjelentősebb hazai képviselője a gödöllői művésztelep, ahol a művészek (főként iparművészek) néprajzi gyűjtőmunkát folytatnak, a népművészetből merítenek ihletet. A művésztelep vezetői, kiemelkedő személyiségei Körösfői Kriesch Aladár, Nagy Sándor és Torockai Wigand Ede.

A híres építész, író, nyomdász, grafikus, szerkesztő, politikus Kós Károly is -bizonyos besorolások szerint- szecessziósnak számít (Wekerle-telep, Állatkerti pavilonok, Székely Nemzeti Múzeum Sepsiszentgyörgy).

Székely Nemzeti Múzeum

Lechnerék és a gödöllőiek is a nemzeti művészet megteremtésén fáradoztak, mégis alkotásaik merőben eltérőek.

A szecesszió az 1920-as évekig van jelen a magyar ipar-, képző-, és építőművészetben, a művészek összműre törekedtek, a műfaji határokat tudatosan feloldották. A szecesszió páneurópai stílus, magába tudta olvasztani a romantikus egzaltácót, a nemzetközi modernséget, egyszerre volt nacionalista és nemzetközi, elitista és populáris, személyes, és közügyeket szolgáló.

KutDiákok figyelem!!! Találkozzunk a Magyar Szecesszió Házában!