Mi is a szerelem? Nehéz elmondani….
Ha belegondolunk már az oviban elkezdődik. Mikor kölcsönkéri a picurka copfos Zsuzsika az édes kis Pistikétől a kisautóját, annak ellenére, hogy a lányok nem is szeretnek kisautózni. Talán ez már szerelem. Biztonságos, aranyos, vicces, de nem okoz különösebb örömforrást maximum az óvó néninek, aki mosolyogva mondja: Pistike…. TE KIS CSIBÉSZ!
Aztán jön a suli, mikor a sok kis vadóc kergeti egymást, húzgálják a fiúk a lányok haját 8 évesen ilyen a szerelem, kivéve azt a pici bökkenőt, hogy a tanár nénik nem tekintik örömforrásnak a nyivákoló lánykákat, sőt a lehorzsolt térdel rohangáló fiúcskákat, akik biztonságosnak nem mondható módon szaladgálnak.

Ezt követően a középsuli, ahol a papa kedvence nagylányok összemelegednek anyuci bogárkája kisfiúkkal, akik már elég bátornak és erősnek érzik magukat, hogy megvédjék barátnőjüket, csak sajnos ez nem hihető….

Miért nem?? Mert magukat sem tudják megvédeni, legalábbis nem eléggé. De mikor 17 éves korban mélyebb hanggal, egy kis plusz izommal máris érett férfiak, és megkomolyodott úriemberek, már felismerik a vörösrózsa fogalmát! Miért pont a rózsáét? Mert minden kis Casanova tudja, hogy a lányok kedvence. Egy szál virág egyenlő egy fél szerelem. Na jó, ez azért nem teljesen igaz.

Kamaszkorban a szerelem inkább vad, és szenvedélyes, mint biztonságos. Örömforrás viszont teljes mértékben. Már ha az ember lánya udvarias, értelmes srácra bukkan, mivel akkor anyukáék is szívesen elengedik szeme fényüket még bulizni is az éjszakába, mert tudják, hogy a lovag vigyáz az ő kis csillagukra. De mi van akkor, ha a kiszemelt mondjuk egy agyontetovált izomkolosszus vagy öt piercinggel? Na az már megint más téma. A szerelem vad, szenvedélyes, és titkos formája. Nincs éjszakai bulizás, de örömüket lelik a fiatalok a titkos randikban, a lopott csókokban. Elég izgalmasan hangzik nem? Főleg ha a mi behemótunk csak irányt tévesztett és a kemény külső mögött egy érző szívű kisfiú van! De ezt a szülők honnan tudhatnák. Szóval tizenévesnek lenni, és még emellett szerelmesnek, na az már bonyolultabb. Lehet vad, látszólag biztonságos (azért mondom, hogy látszólag, mert mi van akkor, ha az udvarias és szimpatikus fiatalember az első nem otthon töltött éjszakai bulizás után elintézi, hogy 9 hónap múlva jöjjön a gólya. Na melyik apuka hiszi még el, hogy a gólya hozza a kisbabát? Na szóval gólyalebuktatás elintézve.)

Talán a főiskolai hallgatók már felnőttként tekintenek a kiszemeltre. Talán! Elnézést a kifejezésért de vannak még álvagány szoknyapecérek. Szegény lányok! Na azért a szebbik nemet sem kell félteni. Előszeretettel kinevetik a legszebb szerelmi vallomást is. Lehet ők, teszik a pasikat ennyire kiszámíthatóvá, és huncuttá, na és természetesen félénkké vagy „lelki szegénnyé”?? Ki tudja? Huszonéves korban a fiatalok általában, ha érzik, hogy igazán szerelmesek összeköltöznek. Sajnos néha kiderül, hogy a szerelem nem csupán kötődést jelent.

A szerelem bizalom és kötődés egyaránt. Fontos, hogy a szerelmesek törődjenek egymással, higgyenek a másiknak. A problémákat is meg tudják beszélni. Ne csak kimondani tudják a szót: „Szeretlek”, hanem éreztetni is. Érezze a partner a másik fél védelmét, szeretetét, hiszen csak ilyen módon válhat egy kapcsolat örömtelivé, és bizonságossá. De ez csak az első lépés, nem elég megszeretni, el is kell viselni valakit. Minden embernek vannak problémái, és rigolyái, amit lehet, hogy kívülről nézve nehéz elviselni. Azonban, ha valakit igazán szeretünk, el kell fogadni úgy, amilyen. Mert ha nem tudunk toleránsak lenni, egy idő után már átváltoztatni próbáljuk a partnerünk. Utána másik tipikus probléma, hogy a szeretett személy megváltozott. Joggal kérdezem ezután: Vajon kinek a hatására? Ugye milyen bonyolult?!

Már tudjuk, hogy a szerelem nem más, mint törődés, szeretet, a másik elfogadása, öröm, biztonság, bizalom, egyetértés, mély és megindító érzések. Szépen hangzik! De korántsem biztos, hogy az öröm minden esetben szerepel a listán. Ha valaki nem ismerné az egyoldalú szerelmet, azt szívesen beavatom. Az egyik fél tele szeretettel, érzésekkel. A másik tele bambasággal, vagy éppen kivetnivalót talált a másikban. Most elég a negatív példákból. Igen is létezik IGAZ szerelem, ha nehéz is megtalálni. Pályamunkámon is látszik, hogy hosszú folyamat, mert az ovitól a főiskoláig nem minden esetben találtunk rá a nagy szerelemre.

Vannak emberek, akik életük végéig keresik az igazit, és 90 évesen jönnek rá, betegen, vagy ágyban fekve, hogy igen, én tudtam mi a szerelem. Ha sikerült volna elfogadnom Juliskámat/Jancsikámat olyannak amilyen és nem bántottam volna meg, és nem azt kerestem volna, hogy most épp mit ront el! Én vagyok a hibás! Bárcsak elmondtam volna, mit érzek! Ugye milyen szomorú?

Vannak azonban igencsak pozitív, példa értékű estek is. Hiszen a középiskolából kikerülő párok lehetnek akár örökre szerelmesek. Mondjuk az örökre igencsak tág fogalom. Ezt inkább most itt nem vitatnám meg.

Én még hiszek az örök szerelemben, abban, amelyik igazi érzelmekkel telt, örömteli és biztonságos. Hiszem azt, hogy a párommal még 80 évesen is mosolyogva sétálunk majd a parkban, a hatalmas lombú zöld fák alatt, és úgy lopunk egymástól csókokat, mint 18 évesen tettük. Úgy fogjuk szorítani egymás kezét, mint édesanyáink szorították nekünk egykor.

Hiszem azt, hogy sok év múlva is kimondjuk majd a szót: „Szeretlek” és a szó nem csak egy üres betűkből álló valami lesz, hanem egy igazi szerelem pecsétje.

És tudom, hogy akkor is eláll majd a lélegzetem, és hevesebben fog dobogni a szívem. Tudom, hogy minden rólam és RÓLA fog szólni. Nem az én életem, hanem a MI életünk lesz. Elfelejtjük az irigység, önzés, hazugság fogalmát. A másik féltése, védelme, szeretete, az odafigyelés lesz meghatározó.

A szerelem alapvetően szép szó, rengeteg tartalommal. Azonban azt, hogy miképp válik a szerelem életünk biztonságos örömforrásává, azt senki nem tudhatja. Mindenkinek egyedül, elnézést,… párjával kell ezt a hosszú utat végigjárni. Minden pici, és nagy emberben ott van egy hatalmas szív, amit apró darabkákra felosztva dobogtat, de a közepén a legnagyobb hely mindig a szerelemé lesz.