„A prostitúció az illetlen, a lehetetlen,

az elfogadhatatlan és a megengedhetetlen

(ugyancsak relatív) mezsgyéin tenyészik mindig."

(Betlen Anna)

Bevezetés

A prostitúció, a „legősibb mesterség" már az idők kezdete óta jelen van az emberi világban, s végig kísérte egész történelmünket. A prostitúció léte, működése minden strukturált társadalomban a monogám házasság intézményének kiegészítéseként működik, de ugyanakkor szociális, gazdasági probléma is.¹ Az évezredek során sokat változott a jelenség legitimitása, de egészen máig nem tisztázott jogilag hazánkban a szakma kezelése, erkölcsileg pedig még a világ legtöbb részén komoly ellenállásba ütközik.

Felmerül az erkölcsi kérdés, hogy a testi szerelem pénzért való árulása bűn-e, tehát az ember önmaga által választott életútja, melyet egy luxus élet megteremtéséért választ vagy bűnhődés, miszerint az „áldozatok" azért választják, mert nincsenek olyan erőforrásaik és lehetőségeik, ami előrelépést jelenthetne nekik, így a prostitúciót választják menekülési útvonalul a nyomorból.

Definíció

A „prostitúció" szó néhány meghatározása: Nemi aktus, annak bármely formája, amelyet valaki szolgáltatásszerűen nyújt, anyagi ellenszolgáltatás fejében, változó ügyfelek számára- Betlen Anna Törvény és prostitúció c. munkájából, ill. nyilvános kiállás, szerelmet árusító nők tevékenysége vagy olyan ember tevékenysége, aki tehetségét, tudását, becsületét tisztességtelen módon áruba bocsátja."² Egy harmadik megfogalmazás szerint üzletszerű kéjelgés, erkölcsi értékek áruba bocsátása anyagi előnyökért.³

Történelmi háttér

A férfiak minden korban hajlandóak voltak fizetni a nők testéért, a prostitúció virágzó iparággá nőtte ki magát. A nők értékké válásának számos oka volt. Először is, mert a nő a fő szereplője a fajfenntartásnak, ő gyermekeink anyja, ő az, aki életet ad, majd telt, múlt az idő és a férfi rájött, hogy a megtermékenyítésben neki is nagy szerepe van. Ekkor megszűnt a misztifikálás, és férfi a nőt maga alá rendelte. ⁴

A házasságon kívüli testi szerelem az ókorban egybeolvadt a mitológiával és a vallással. Hammurapi törvényei között szerepel például, hogy egyszer minden fiatal nőnek kötelessége a templom falain belül "odaadni" magát egy idegennek, és a szolgálataiért kapott pénzt a templom javára átengedni. Az antik birodalmakban a Kis-Ázsiából és Észak-Afrikából átvett templomi prostitúció terjedt el. Az évszázadok során Európa kettős érzelmekkel viszonyult a "test üzletéhez": a városok ütemes fejlődése és a gazdasági fellendülés liberális szemléletet hozott. Megtűrték az utcalányokat, de tevékenységüket területileg behatárolták, bordélyházakra és fürdőkre korlátozták.⁵ A történelem során egészen sokáig a nő számára a kijelölt szürkeségből csak erényei vagy bűnei szabadíthatták meg, szent vagy szajha lesz. Hiszen jó háziasszonyként, feleségként és odaadó anyaként nem juthatott volna ideje művészetekre, filozófiára, versekre, ne adj isten politikára. És, még ha jutott is volna rá idő, nem érvényesülhetett volna a világban.⁶ A történelem során nem egyszer találkozhatunk olyan nőkkel, akik szexualitásuk által tettek szert jelentős közéleti szerepre, a kurtizánok például egy főúr, vagy király "szolgálatában" álló szeretők voltak, akik igen nagy műveltséggel rendelkeztek, nem egyszer politikai befolyást is gyakoroltak " jótevőjükre".⁷

Jogi megközelítés

Magyarországon a prostitúció („üzletszerű kéjelgés") 1993 óta nem számít bűncselekménynek. Akit ezen a címen vonnak eljárás alá, csupán bírsággal illethetik mint szabálysértőt. A jogszabály megváltoztatását egyrészt az 1950-ben létrejött New York-i egyezmény tette szükségessé, amelynek aláírói közé 1955 decembere óta hazánk is tartozik, eszerint a prostituáltat bűncselekmény áldozatának kell tekinteni, s mint ilyent, nem büntetni, hanem védelmezni, segíteni rendeli. Az Egyezmény aláírói kötelezettséget vállaltak arra, hogy azokat büntetik meg, akik mások prostitúciójából hasznot húznak.⁸ 1999 szeptemberében lépett életbe „A szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról" szóló LXXV. törvény, ennek értelmében bevezetődött a „tiltott kéjelgés" fogalma, mely alapján a prostitúció, bizonyos feltételek teljesítésével (a szolgáltatást csak 18 éven felüli személy veheti igénybe, orvosi igazolás, vállalkozói engedély...) legális tevékenységgé vált.⁹

Elméletek a prostitúcióról

Az abolicionista megközelítés megszüntetné a joghatósági sürgést forgást a kéjnők körül, mert áldozatnak tekinti őket, nem elkövetőnek és inkább az őket kényszerítők, kizsákmányolók, függésben tartók ellen igyekszik felvenni a harcot;az EU legtöbb tagállama ezt a filozófiát követi. A prohibicionalista elmélet szerint, melyet Svédország elevenített fel, a klienst büntetik meg és a lányt elvonókúrára/átnevelésre küldik. A mindennapok gyakorlatához a reglementációs modell áll a legközelebb: szeretjük/ nem szeretjük, a dolog itt van és nem tűnik el, tehát közrendészetileg és közegészségügyileg is szabályoznunk kell.

A bűn és bűnhődés világa

Ma Magyarországon a prostituáltak száma 5000 és 10 000 közé tehető, ez nem csak örömlányokat, hanem selyemfiúkat és kiskorúakat is jelent. Az utcalányok világát tekinthetjük többségi társadalom miniatűr másának, itt is megtalálhatóak „főnökök" és „beosztottak", különböző „foglalkozási területek" és a társadalmi hierarchia. A prostitúció esetén feltétlen beszélnünk kell a prostituálton (szolgáltatást nyújtó személy) kívül a kliensről, aki a szolgáltatást igénybe veszi és a prostitútorról (strici), aki jobb esetben csak anyagi haszonélvezője az üzletnek.

Ahogy már említettem, az örömlányok világa nem egységes, súlyos életszínvonalbeli és szolgáltatásbeli különbségek figyelhetőek meg lányok és lányok, illetve lányok és fiúk között. A különbség egyik alapvető oka a szolgáltatás helyszíne. Egyértelműen megállapítható, hogy az utcalányok helyzete a legnehezebb, hiszen a higiéniás körülmények számukra igen korlátozottak, valamint a védelmük sem megoldott. Nem ritka eset, hogy megverik a lányokat valamelyik útszéli erdőben és ki is rabolják őket, a rendőri rajtakapások is náluk a leggyakoribbak, ez komoly pénzbírságot von maga után, illetve a fizetésüknek csak egy töredékét tarthatják meg, mivel futtatójuk alá tartoznak. Ide tartoznak még a selyemfiúk is, mivel az ő szolgáltatásaikat is főleg férfiak veszik igénybe és a homoszexualitás még nagyobb megvetést kap Magyarországon.

Ezt követi a masszázsszalonok világa, ahol szintén szexuális szolgáltatás ellenében keresik a lányok a pénzüket, de ez már egy diszkrétebb rendszer, ami valamilyen szinten nagyobb biztonságot nyújt (biztonsági ember, kamera), katalógusból választhatják ki a kliensek a megfelelő hölgyet és telefonon is bejelentkezhetnek előre. A „hölgy" kifejezést nem véletlenül használtam, gyakran komoly előítéletekkel rendelkezünk a prostituáltak szellemi képességeiről („biztos azért lesznek prostik, mert hülyék máshoz"), a következő részlet Havas Henrik Kurvaélet c. könyvéből származik (154. o.):

„- Ne haragudj, hogy megvárakoztattalak! Szóval? Csináltál már ilyet?

- Nem. Miért, ez problémát jelent?

- Dehogy. Csak kérdeztem, elég fiatalnak tűnsz. Megkérdezhetem, hogy hány éves vagy?

- Persze, húsz.

- Kicsit kevesebbet tippeltem - már megint! Akkor gondolom egyetemre jársz.

- Igen. Vannak rajtam kívül egyetemista lányok?

- Hogyne. Rengeteg. Főleg a Közgázról. Fényképet hoztál?..."

A konzumhölgyek fő profilja nem a szex, hanem a kellemes táraság biztosítása és a bár számlájának növelése, így testi kontaktus nélkül is szépen tudnak keresni, de a hierarchia csúcsán a manapság egyre divatosabb escort szolgáltatás áll. A lányok műveltek, több nyelven beszélnek, rendkívül dekoratívak, meg lehet velük jelenni itt-ott, gyakran viszik őket vagy rendelik meg külföldre. Az utcalányok tarifája 3000 és 15000 Ft között mozog, az escortoké lehet 1000 € / nap is.

Bűnhődés

Bűnhődésként kezelem azoknak a lányoknak az esetét, akiknek a prostitúció az utolsó lehetőséget jelenti. Ezzel nem védelmezni akarom őket, mert rengeteg ember él létminimum alatt és mégsem választja mindenki ezt az utat, de szeretném, ha belelátnánk kicsit világukba. Ők a „prosti-hierarchia" alján állnak, jellemző általában a zűrös családi háttér: elvált szülők, alkohol és családon belüli erőszak, emiatt fiatalon elmenekülnek otthonról vagy a nevelőintézetből legtöbbször a fővárosba - mert ott mégis több lehetőség van, mint vidéken - de képzettség és kezdőtőke nélkül nincs se szállás, se munka.

A legrövidebb és legegyszerűbb úton testük áruba bocsátásával lehet pénzt keresni, ezt egyértelművé és könnyen felismerhetővé teszik az újsághirdetések tömegei is. Szintén ide tartoznak azok a lányok, akik tőlünk keletebbre levő országokból (Ukrajna, Bulgária, Románia) menekülnek Nyugat felé egy jobb élet reményében, még ha tudják is, hogy miből lesz meg a pénzük. Egy újabb idézet Havas könyvéből (143. old.): „ ... a prostitúciót azért csinálom, és akarom csinálni, mert céljaim vannak. Legyen egy lakásom, ami csak az enyém, legyen egy autóm, amivel tudok járni és nem kell annak egy BMW-nek lennie, legyen valami plusz pénzem, amiből el tudok indulni valamerre. Úgy gondoltam, két év, aztán abbahagyom, de hát a kettőből három lett..." Ez a felfogás általános a prostituáltak körében. Gyakran éri az örömlányokat az a vád, hogy a nők hosszú idők óta küzdenek azért, hogy a férfiakkal teljes egyenjogúságot nyerjenek, de a „kurvák" azáltal, hogy tárgyként kezeltetik magukat továbbra is éltetik a női alávetett szerepet. Ebben van valami, de éppen az előző idézet utal arra, hogy sokan pont amiatt választják átmenetileg ezt a szakmát, hogy függetleníthessék magukat a férfiaktól, amire korábban önhibájukon esetleg nem volt lehetőségük.

Az első esetben tekinthetjük a prostitúciót megélhetési bűnözésnek, de vannak olyan szituációk is, melyeket nem lehet kimagyarázni. A prostitúció megalázó dolog. Az ember kiszolgáltatja magát, eladja a testét. Egyes feminista álláspont szerint ez elfogadhatatlan, hisz' egyértelműen a nők tárgyként való kezeléséről van szó, ezzel szemben léteznek olyan megközelítések is, miszerint az embernek tulajdon joga saját teste felett rendelkezni.

A prostitúció, bár jogi szempontból már legális Magyarországon és erkölcsileg is létezik rá enyhítő magyarázat, mégis vannak esetek, amikor már nincs bocsánat. Ebben van egy viszonylagos ellentmondás, hisz' én az escort szolgáltatásra, a külföldön való erotikus munkákra (tánc, fotó, film) gondolok, pedig ezek a többségi társadalom által toleráltabb jelenségek, mint az útszéli üzletelés. Gondoljunk bele, az escortok csinos, művelt, igényes nők. Van más állásuk is, tehát lehetőségük van egy átlag élet megteremtésére „tisztességes" munkával is, de nekik ez kevés, s inkább eladják magukat a szebb ruhákért, utazásokért, kapcsolatokért. Ez az, ami elítélendő, s hozzájárul ahhoz, hogy ma még nem beszélhetünk teljes nemi emancipációról.

Összegzés

A prostitúció számos veszélyt rejt magában: nemi betegségek terjedése, emberkereskedelem, más, prostitúcióval kapcsolatos bűncselekmények megjelenése, de ez egy olyan társadalmi probléma, ami nem fog csak úgy elmúlni, tehát megoldást kell keresni a kezelésére. Ezt a munkát segíti elő a Magyarországi Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesülete, a szervezet programjai (türelmi zónák kiépítésének sürgetése, oktatás az esélyegyenlőségért, felvilágosító programok...), s más nemzetközi segélyprogramok is (a STOP hálózatok, DAPHNE megelőző civil projektek). Ennek a dolgozatnak az eredeti célja az, hogy megvilágítsa a prostitúció erkölcsi „hovasorolhatóságát". A kérdés állandó aktualitásnak örvend, mert az örömlányok közvetve vagy közvetlenül életünk gyakori részesei, a modern idők legújabb hozományaként beszélhetünk másodlagos prostitúcióról is, a női testről, mint árucikkről a média világában, ahol termékek ezreit próbálják a női szépséggel (mint eszköz) eladni.

Hivatkozások:

1. www.hazipatika.com/topics/szexologia/articles

2. Balázs György (szerk.) 1990: Alapismereti kislexikon; NOVOTRADE Rt. kiadása p. 306.

3. Idegen szavak és kifejezések szótára 2002, Szalay Könyvkiadó, Kisújszállás p. 399.

4. Hadzsipetkova Krisztina 2007: A női test, mint árucikk a reklámok világában; elektronikus dokumentum BGF-KKFK p. 6., 8.

letöltés helye: elib.kkf.hu/dipi_07_01.html; letöltés ideje: 2008. 01.20.

5. http://tabu.origo.hu/kivul-belul/20060914aprostitucio.html

6. Hadzsipetkova Krisztina 2007: A női test, mint árucikk a reklámok világában; elektronikus dokumentum BGF-KKFK p. 12.

letöltés helye: elib.kkf.hu/dipi_07_01.html; letöltés ideje: 2008. 01.20.

7. www.archive.haon.hu/oldalak/erotika/cikkek/erotika-cikkek-105442.shtm

8. Betlen Anna (1998): Törvény és prostitúció; Szociológiai Figyelő 2. évf. 1-2. szám

9. www.prostitualtak.hu A Prostitúció legális Magyarországon, 2007. nov. 14.

Irodalom:

Balázs György (szerk.) 1990: Alapismereti kislexikon; NOVOTRADE Rt. kiadása

Betlen Anna 1998: Törvény és prostitúció; Szociológiai Figyelő 2. évf. 1-2. szám p. 111-123.

Forrai Judit: Iskolai nevelés és oktatás szerepe az emberkereskedelem és prostitúció megelőzésében; Biztos, hogy ezt akarod? Pécs, 2006

Forrai Judit 2007: Prostitúció és szociális munka; Civil szemle 2007. 4. évf. 2. szám p. 65-87.

Havas Henrik 2002: Kurvaélet; Alexandra Kiadó, Budapest

Havas Henrik 2007: Méhkirálynő- Kelemen Anna története; I. A. T. Kiadó, Budapest

Idegen szavak és kifejezések szótára 2002, Szalay Könyvkiadó, Kisújszállás

Kelen András 2004: Szociográfia a kézműves masszőzök világáról; Tudományos közlemények: Számok - piacok - emberek (Bp.) ÁVF