|
Nem kronológiai sorrendben haladva lássuk, hogy a Xrnophanész utáni gondolkodók hogyan vélekedtek az Istenek és áldozatok viszonyáról.
Lukiánosz saját korának és népének múltbeli szokásait hevesen kritizálta.
Lukiánosz Kr.u. 120-130 született , így az áldozati hagyományokat is nevetségesnek, megvetendőnek tartotta.
Lukiánosz Az áldozatokról című munkája saját korának egy jellegzetes szokását bírálja gúnyos formában. Ebben a rövid művében Lukiánosz bemutatja az istenek lakhelyét, - az Olümposzt - néhány istent, így: Zeuszt, Hérát, Rheiát, etc.
Az írás annak ellenére, hogy hitelesen bemutatja a korabeli görög áldozási szokásokat, nyilvánvalóan ellenszenvvel viseltet az ilyen cselekedetekkel szemben. Ezzel az az olvasó is szembesül, aki csak a mű utolsó sorait olvassa el:
„Mindez így van, sokan hisznek is benne, mégsem gondolnám, hogy komoly cáfolatra volna szükség, egy Hérakleitoszéra, vagy Démokritoszéra: emez sokat nevetne az ostobaságukon, amaz pedig esztelenségüket panaszolná. "
De hogyan is nézett ki egy görög áldozati szertartás? Erről pontos képet kaphatunk Lukiánosztól:
Az áldozati szertartás lépései:
1. Az oltár feldíszítése, a beavatatlanok eltávolítása, majd az oltár szentelt vízzel való lehintése.
2. Az áldozati állatok elővezetése: egy igavonó ökör, egy birka, egy kecske. Vannak, akik tömjént vagy mézeskalácsot hoznak. A szegényebbek pedig az isten szobor jobb kezét csókolják meg.
3. Az áldozó papok odavezetik az állatokat az oltárhoz és az Isten szeme láttára lemészárolják. Az állat borzalmas bőgése a szertartás kezdetének jele. („Ki merné kétségbe vonni, hogy az isteneket megörvendezteti ez a látvány?"- teszi fel a szónoki kérdést Lukiánosz).
4. Az áldozati előírások szerint nem szabad az oltáron belül tisztátalan embernek tartózkodnia mégis a pap saját kezűleg darabolja föl az áldozati állatot és tépi ki bensőségeit.
5. Végül a pap tüzet gyújt, ráteszi a kecskét és a bárányt az oltárra megnyúzatlanul és az isteneket gyönyörködtető szent füst száll felfelé az égbe.
Lukiánosz így kritizálja az áldozatokat:
„Vagy még inkább, mielőtt nevetne, gondolom, megkérdezi magától: jámboroknak nevezzük-e ezeket az embereket, vagy ellenkezőleg az istenek ellenségeinek és gonosz szellemtől megszállottaknak, mert olyan alantas, közönséges lényt látnak az istenségben, amely rászorul az emberekre, gyönyörűséget talál a hízelgésben és neheztel, ha elhanyagolják."
Fontos továbbá megemlítenünk, hogy Lukiánosz nem csak a görög Istenekről és áldozati szokásairól számol be. Többek közt megemlíti a szkítákat is:
„A szkíták viszont egyáltalán nem szoktak állatot áldozni, mert ezt igen póriasnak tartják; ők élő embereket áldoznak Artemisznek, ily módon járnak kedvükbe Istennőjüknek. "
|
|
Vizsgáljuk meg Aranyosi Éva írását annak megvizsgálására, hogy a burjátok hogyan végzik áldozati szertartásaikat. Végül pedig hasonlítsuk össze a burjátok hitvilágát és áldozati szokásait a régi görögségével.
De kik is a burjátok?
„A burjátok a mongol népek északi csoportjához tartoznak. Többségük, körülbelül 450 000 fő a Bajkál tó környékén él, az oroszországi Burját Köztársaság Területén. Ezen kívül élnek még több szibériai nagyvárosban, Kína északkeleti részén, a Belső-Mongol Autonóm Területen, és Heilongjiang (ejtsd: hejlungcsiang) tartományban, valamint Mongólia északi, Oroszországgal szomszédos határvidékein."
Aranyosi Éva kutatásai olyan sámánszertartásokra terjednek ki, amelyeket Maria Dambaevna Cibenova, burját sámánasszony végzett egy család, illetve egy nemzetség részére, ahol gyógyító és tisztító rítusokkal lépett kapcsolatba a természetfeletti erőkkel.
Aranyosi Éva 1996 és 2002 között évente elkísérte a sámánasszonyt útjaira, figyelte és megörökítette sámán szertartásait.
A sámánrítusok formái:
A sámán rítusok igen változatosak lehetnek és szabott sorrendjük van.
A szertartásokat feloszthatjuk: kötelező és nem kötelező, valamint rendszeres és nem rendszeres szertartásokra.
Másik felosztási szempont szerint (hogy kik vesznek részt a szertartásban):
a. közösségi (vagy kollektív) szertartás,
b. családi (individuális) szertartás.
I. Közösségi szertartások
A burjátok tailgan néven ismerik a közösségi szertartásokat.
Ezt a szertartás az egész közösség tartja, fő céljai:
- az eljövendő esztendőre jó lét,
- jó termés,
- jó legelő,
- sok ellés (az állatoknál),
- családi boldogság,
valamint a következők távoltartásáért könyörögnek az égiekhez:
- bajok,
- betegségek,
- szerencsétlenségek.
Ilyen szertartásokat általában május és október között tartanak. Ezek a szertartások ünnepek, amelyek akár több napig is eltarthatnak.
II. Családi szertartások
Ezek lehetnek a sámán közreműködésével, illetve sámán közreműködése nélkül végrehajtott szertartások is.
Rendeltetésük és céljuk lehet:
- gazdasággal,
- mesterségekkel,
- gyermekek születésével, vagy nevelésével,
- családi élettel,
- betegséggel,
- ősök kultuszával,
- halállal,
- valamint közélettel kapcsolatos ima szertartások .
Az áldozati szertartások
Az áldozati szertartások állandó kellékei a szabadtéri tűz, vagy izzó parázs egy vaslapon, valamint fenyőkéreg, amellyel a jelenlévőket tisztítják meg. További kellékekei még: a vodka és ételek. Minden szertartásra készítenek valamit színes anyagokból vagy textíliákból.
A sámánizmusban nincsenek templomok a szertartásokat a szabad ég alatt végzik: hegyek lábainál, vagy hegyek tetején, folyók, tavak partjainál, egy sámán sír közelében, ló cölöpöknél, vagy különleges formájú szikla, vagy fa tövében.
Aranyosi úgy gondolja, hogy bár a sámánrítusok sok tekintetben eltérnek egymástól még is rengeteg azonos ősi elem van bennük.
Egy mai áldozati szertartás kronológiai folyamata
I. A sámán felkérése
Ez az első találkozás a sámánnal, a szertartás helyszínének és időpontjának meghatározása is ekkor történik. Egyeztetik, hogy milyen kellékek kellenek a szertartáshoz. A sámánt általában 1-2 ember keresi fel, akik aztán segítenek megszervezni a szertartást.
II. Utazás a helyszínre
Kötelező jelleggel meg kell állni a szenthelyek és az obók mellett.
III. A szertartás helyszíne
Vagy egy már meglévő obó, amely valamilyen módon kapcsolódik az adott családhoz, vagy nemzetséghez, vagy egy még szűz, nem használt terület, ahol először kerül majd sor áldozat bemutatására. Általában a sámán választja ki a rituálé helyszínét, ugyanakkor a kiválasztásban szerepet játszhat egy legenda, vagy mítosz is.
Egy bizonyos helyszín ismertetése: Olhon szigete. A szerző visszatérve M. D. Cibenova élményeinek ismertetéséhez, aki Olhon szigetéről származik, amely egy szakrális hely az itt élők hiedelem világáról mesél. A helybéli lakosok szerint 13 gazdaszellem lakik az Olhon sziget hegyein illetőleg a partot szegélyező folyók és patakok völgyeiben. Ezek a Bajkál tótól északra és délre találhatóak.
A sámánok a legnagyobb tisztelettel a legidősebb gazdaszellemnek adóznak, kinek neve Ghoto. Legtöbbször hozzá fordulnak segítségért. Az elbeszélések szerint három lakhelye van Ghotonak, 3 délibáb palota:
1 - látomásszerű az égben
2 - a másik a földalatti világban van (alsóvilág?)
3 - a harmadik ezen a földön, ez a Burhan f-fok, a Sámánasszony-szikla.
A három lakhelyén kívül Ghotonak van 33 ügyeleti helye.
Nota bene! A háromosztatú világ mindhárom szférájában van egy lakhelye Gothonak.
IV. Szertartás
1. szakasz az előkészületektől a nyírfa feldíszítéséig tart
2. szakasz a feldíszített nyírfával kezdődik és a báránycsontváz összerakásáig tart
3. szakasz a bárány csontváz összerakásától a bárány és az irha teljes elégésének végéig tart.
A tűz meggyújtása
Minden szertartás legelső mozzanata a tűzgyújtás. Kímélték a természetet a megfigyelt szertartáson:
a gyújtóst otthonról hozták, ill. tehén trágyát égettek.
A tűznek nem csak praktikus, de szimbolikus szerepe is van, hiszen az áldozati állat végső felajánlása a szellemeknek és az isteneknek a tűz segítségével történik.
Érdekes, hogy azokon a szertatásokon is a tűz gyújtás a szertartás első lépése, ahol nem kerül sor állatáldozatra. A sámánasszony vodkát hint a tűzbe, ezt kínálja fel a tűz urának és imádkozik hozzá, hogy tartsa távol a bajokat és a betegségeket a családtól.
A szertartás végén a családtagok körbejárják a tüzet háromszor, ételt és italt kínálnak a tűz szellemeinek, és a sámán asszony vodka hintésével köszöni meg a tűz urainak segítségüket.
Tehát levonhatjuk azt a következtetést, hogy a szertartás kerete, vagyis első és utolsó eleme is a tűzhöz kapcsolódik.
Hangalov az áldozatokról és a tűz jelentőségéről
A tűz jelentősége összekapcsolódik a kovácsok jelentősségével. Hangalov is azt írja, hogy a régebbi időkben, a nagy közösségi állattenyésztés korszakában a burjátoknak szükségük volt a kovácsokra, akik különböző eszközöket, gazdasági és háztartási szerszámokat és díszeket készítettek számukra.
A régi burjátok nagyra tartották a kovácsokat, jobban megbecsülték őket, mint ma, talán ezért végeztek minden szertartást a teljes közösség részvételével, amely szokásuk a mai napig megmaradt.
Xurai szertartás
Hangalov beszámol az ún. Xurai szertartásról is, amelyet szinte mindenhol egyformán végeznek, kizárólag tejes étellel: taraszunnal (tejből készült, alkoholos ital) és borral. Ebben a szertartásban nincs állat áldozat, és a vér kiontása is szigorúan tiltva van.
A nyírfa és a lócölöpök jelentőségéről
A nyírfát (xuhan) a szertartás előtt szúrják a földbe. M.D. Cibenova elbeszélése szerint általában annyi nyírfát szúrnak a földbe, ahány állatot fel fognak áldozni a szertartás során. Manapság általában egy állatot áldoznak fel, ez főként bárány. Hangalov elmondása szerint a régebbi időkben egy-egy rituálé alkalmával egy kancacsikót, hét bárányt és egy kecskét is feláldoztak.
Külön cölöp volt a ló kikötésére, a többi állatot más póznákhoz kötötték. A nyírfapóznákra az állatok lenyúzott bőrét terítették és azokon a nyírfákon, amelyeken az állatok levágásra kerültek, húsukat tárolták. A ló kikötő cölöpökre és a nyírfákra pedig sok kendőt, valamint fehér és kék színű szalagokat tettek.
Régebben majd minden burját családnak volt sergeje, azaz ló kikötő cölöpje. Mindegyik más-más színű és mintázatú volt. A serge a hajdanán élt ősök erejét és hatalmát testesíti meg.
A sergét ma nyírfák helyett állítják fel. Funkcióját elvesztette, hiszen nincsenek már állatok, amelyeket hozzájuk lehetne kötni. A serge ma a szertartásokon részt vevők hazáját, ősi lakhelyét szimbolizálja.
Azokon a mai szertartásokon, melyeken Aranyosi Éva is részt vett, csak nagyon ritkán találkozott sergével. Amikkel találkozott azoknak a vége emberfejhez hasonlatosan volt kifaragva, de sem színezés, sem díszítés nem volt rajtuk.
Vannak, akik sergét, vannak, akik nyírfát állítanak fel egy-egy szertartás alkalmával. Hogy melyik családnál, nemzetségnél melyik hagyomány él, azt bizonyára az szabja meg, hogy a közösség ősei melyik eszközt használták.
Az áldozati állat megtisztítása, feláldozása, feldarabolása és előkészítése viszont ugyan úgy zajlik, mint ahogyan a régebbi időkben is történt.
6. Hasonlóságok a görög és a burját hiedelemvilág és áldozati szertartások között
Megállapíthatjuk, hogy sok tényezőjében hasonlít az antik görög, illetve a régebbi és a mai burját hiedelem világ, valamint az áldozati szokásaik is.
Gondoljunk csak a háromosztatú világra.
A görögöknél az Istenek az Olümposz tetején, a fellegek közt élnek, az emberek a földön, míg a halottak a föld alatt: Hádész birodalmában.
Ezzel egybecsengően Ghoto kapcsán is láthattuk, hogy a burjátoknál is háromosztatú világ van.
Mindkét kultúrkörben a természetfeletti lények megjelennek állati (zoomorf) és emberi (antropomorf) alakokban. (Például Pallasz Athéné bagoly képében.)
Az áldozati szertartások sem térnek el a hagyományos görög és a klasszikus burját gondolkodásmódtól: az áldozatok folyamán jelentős szerepe volt a tűznek, többek közt az állatok feláldozása során. Továbbá mindkét kultúrkörben bizonyos étel- és / vagy ital- áldozatokat is bemutattak.
|
