A 20. század vége felé megjelent a homo sapiens egyik legújabb fajtája, mint a homo interneticus, vagyis az internetező ember. Ez a faj a többivel ellentétben nem a ,,hagyományos médiából" (rádió, televízió, nyomtatott sajtó) értesül a világ történéseiről, hanem egyszerűen az interneten tájékozódik. A kommunikáció jelentős része ezen a csatornán zajlik, a levelezései, beszélgetései is nagy részben itt folynak.

A világháló manapság az emberek életének szerves részét képezik. E nélkül elképzelhetetlen lenne dolgozni, tanulni, egyesek még a szabadidejüket is a számítógép előtt ülve töltik. Már nemcsak egy szűk csoport kiváltsága, a felhasználók a legkülönbözőbb rétegeket képviselik. A tévéhez hasonlóan, az internet is egyre nagyobb tömegeket érint és a ,,közönsége" is egyre inkább szélesedik.

Nem véletlenül, hiszen a számítógép, illetve a világháló manapság a leghatékonyabb módszere annak, hogy a világban szétszóródott információkat összegyűjtsük, legyen szó szöveges adatról, képről vagy akár hangról.

A hatékonysága ellenére van néhány buktatója is, elsődlegesen az információk kaotikussága. Leginkább egy tudáslabirintushoz lehetne hasonlítani. Míg a könyveknek van egyfajta fizikai megjelenése, az internet által kínált információ csak felületesen van jelen, mindig csak annyi, amennyit a képernyő képes elénk tárni, ez pedig ennek a tudáshalmaznak csak egy elenyésző részecskéje. Ez jóval megnehezíti azt, hogy tudásunkat egységes rendszerbe hozzuk. Ennek ellenére a könyvtárak sorra kezdték el digitalizálni anyagaikat. Manapság a virtuális könyvtár a folyamatos digitalizálás nélkül is egyre bővül, hiszen egyre nagyobb számban terjednek az elektronikus könyvek, kiadványok.

A másik probléma a megbízhatóság. Míg egy könyvet lektorok ellenőriznek, itt kevés a megbízható szöveg. Természetesen az elektronikus folyóiratok és könyvek kivételt képeznek.

Egy hálózatba állított számítógéppel nemcsak felfoghatatlan méretű tudás- vagy információhalmaz tárul elénk, hanem a kommunikációnak eddig még nem látott, sajátos formáit ismerhetjük meg.

Az internet használat egyik legnépszerűbb formája az elektronikus levelezés. Az üzenet másodpercek alatt eljut a címzetthez, és a választ is ugyanilyen sebességgel kapjuk. Pont a gyorsaság miatt, ezek a levelek rendkívül hasonlóak a szóbeli közléshez. A nyelvtani szabályokat nélkülözik, általában tele vannak rövidítésekkel, és semmiféle formai követelménynek nem felelnek meg. Ezt a jelenséget a nyelvészet ,,másodlagos szóbeliségnek" nevezte el. Ez a nyelvezet nem szorul bemutatásra, szinte kivétel nélkül használjuk, akkor is ha ezt nem tudatosítjuk. Ez nem más mint az msn, chat és a különböző fórumok. A másodlagos szóbeliség kezd elérni egy olyan szintet, hogy a nonverbális kommunikációt is igyekszik utánozni, ugyanúgy ahogy ezt az élőbeszédben megszokhattuk. Bár egy-egy hangulatjel vagy ,,smile" sosem lesz képes helyettesíteni az élőszóban megfigyelhető nem verbális jelenségeket.

A hálón történő kommunikáció nemcsak a közlési szokások új formáit hozta. A közvetlen baráti kapcsolatainkra is nagy hatást gyakorol. Nemcsak az egyének életében generál változást, hanem egyes közösségek és ezáltal a társadalom szerkezetében is. Ugyanúgy, ahogy más szokásainkban, az internet használatban sem vagyunk képesek határt szabni magunknak, hajlamosak vagyunk túlzásokba esni. Emiatt természetessé válik és a hatásait, saját életünkben való lecsapódásait - akár pozitív, akár negatív-, nem mindig vesszük észre. Nem is gondolnánk, hogy egy apróságnak tűnő dolog, mint például az iwiw használati szokásaink milyen változásokat hozott a kommunikációnkban néhány év alatt.

Az imént említett ismeretségi hálózat 2002 óta működik, és mára az egyik leglátogatottabb magyar weboldallá vált. A név az angol ,,international who is who", azaz a nemzetközi ki kicsoda rövidítése. Magyarországon ez volt az első társas hálózati szolgáltatás. Valószínűleg a működési elveit mindenki ismeri. A legfőbb kérdés az, hogy mire lehet felhasználni ezt a láthatóvá vált kapcsolati hálót, illetve milyen hatásai vannak. A kapcsolódás erőssége változó, Kialakulhat egy erős kölcsönhatás vagy gyenge kapcsolat is. Bár egy erős kölcsönhatás tűnik stabil pontnak, hiszen ha eltávolítanánk egy adott hálózatból, akkor a hálózat szétesne. Ha a gyenge kölcsönhatásokat tüntetnénk el, bár nem olyan drasztikus módon mint az előző esetben, de hasonlóképpen széthúzást találnánk. (Csermey Péter 2005. Hálózatok sejtjeinkben és körülöttünk.)

Ezért kell legfőképpen a gyenge kapcsolatok szerepére kell koncentrálni. Attól függetlenül, hogy az ismerőseink nagy részével csak gyenge kapcsolatban állunk, nem ok arra, hogy a számunkra fontosnak tartott információkat ne közöljük velük, mint például a lakáshirdetések, programajánlók vagy a bulifelhívások.

Ehhez kapcsolódik egy brit kutatás (Richard Wiseman, pszichológiaprofesszor), amely azt próbálta kideríteni, mitől érzik magukat az egyes emberek szerencsésnek vagy esetleg szerencsétlennek. Mint kiderült, a lottón mindkét csoport azonos eséllyel indulhatna a nyereményért. A különbség a két tábor között máshol található, a világra való nyitottságukban. A szerencsések sokkal több kapcsolattal rendelkeznek, érdeklődőbbek az újdonságok iránt. A több kapcsolat, a nyitottság pedig megnöveli a szerencsés találkozások esélyeit. Tehát a tanulság az, hogy a nagyobb számú gyenge kapcsolataink révén valamivel szerencsésebbek lehetünk.

Ezenkívül számos kutatás foglalkozott a gyenge kapcsolatok hatásaival. Ebből érdemes egy momentumot kiemelni. Azt, hogy miképpen jöhet létre nagyszámú gyenge kapcsolatra alapozott kollektív tudás. A mai fiatalok, az éppen felnövekvő generáció életének nagy része az interneten zajlik. Itt szerzik be a szükséges ismeretanyagokat, különböző virtuális közösségek tagjai (a homo interneticus iskolapéldái). Az oktatás nem mehet el szó nélkül ilyen változások mellett. Gondoljunk csak a felsőoktatási intézményekre, a távoktatásra, milyen változások mentek végbe néhány év alatt. Bár elengedhetetlen a személyes találkozás a tanárok és a hallgatók között, a tanulási folyamat legnagyobb részben az interneten zajlik. Vegyünk egy másik példát, a KutMagazint. A fiatalok akik a cikkeket írják, ha az előbbihez hasonlítjuk, egyrészt a tanár szerepét töltik be. Általuk hasznosnak ítélt információkat osztanak meg társaikkal és az olvasókkal, akik ilyen formán a hallgatók lesznek. De ezek a szerepek itt gyakran cserélődnek, mindenkit érdekel a másik ember által írt cikk, egymás írásait folyamatosan figyelemmel kísérjük, értékeljük, reagálunk rá. Vagyis rendszeres, kölcsönös tudást biztosítunk egymás számára, és az egyes tagok ,,információdarabkáiból" egy rendszerezett, folyamatosan bővülő tudáshalmaz jön létre. Tanulunk és tanítunk egyszerre.

Egy kicsit térjünk vissza az iwiwhez. Szükséges beszélni az ismeretségi hálózatok negatívumáról is, hiszen ez sem elhanyagolható. Az ismerősöktől érkező nagy mennyiségű információ közül tényleg nehéz kiszűrni az igazán fontosakat. Az emberek egyre kevesebb személyes üzenetet küldenek, inkább (értelmetlen) körlevelekkel árasztanak el minden ismerőst. Az iwiw forgalmának körülbelül tizedét a levelezések teszik ki.

A forgalom nagyobbik hányadát a profilok nézegetése adja. A hálózat tagjainak csak elenyésző részével találkoznak rendszeresen, hiszen rengeteg időbe kerülne velük a rendszeres kapcsolattartás. Éppen ezért ezen a rendszeren keresztül tájékozódnak felőlük, ugyanis a felhasználó profilja pontos képet ad aktuális élethelyzetéről. Lehet, hogy kevés információt tartalmaz, de mégis hasznos, mert nem kell egy véletlenszerű találkozásig várni, hogy ezt a keveset is megtudjuk..

Mindezek mellett a társas hálózati szolgáltatásoknak még egy fontos jelentősége van. Segít abban, hogy egymásra találjanak olyan emberek, akiknek hasonló az érdeklődési köre, vagy hasonló értékeket vallanak, vagyis elősegíti új, virtuális közösségek kialakulását. Megjelentek fiktív felhasználók, akik megpróbálták maguk köré gyűjteni a valamilyen szempontból hasonló embereket. Például ha egy szervezet megjelöl minket, nyilvánvalóan nem arra kíváncsi, hogy ismerjük e az adott szervezetet, hanem arra, hogy szeretnénk e kapcsolódni az adott klubhoz. Viszont egy egymást hasonlónak gondoló emberek csoportja, még egyáltalán nem közösség. Ilyen például az azonos keresztnevűek vagy vezetéknevűek klubja. Ebben az esetben a klubtagság csak annyit jelent, hogy ez is része az adott tag identitásának. A közösség kialakulásához kommunikálni is kell egymással, aminek révén kialakulnak az arra a csoportra jellemző normák illetve a bizalmi viszonyok. Egyik megvalósulási formája lehet ennek például egy közösségi fórum, amiket a legtöbb ember szintén jól ismer.

Végül egy idézetet szeretnék mindenki figyelmébe ajánlani. Barry Wellman szerint "akik a netet használják, szociális lények, tehát nem csak információt keresnek, hanem a barátságot, a társas támogatást és a valahová tartozás érzését is".

Forrás:

Csermely Péter 2005. Hálózatok sejtjeinkben és körülöttünk. Mindentudás egyeteme

(http://www.mindentudas.hu/csermelypeter2005)

Pléh Csaba- Bodó Balázs 2007.A mindent átszövő hálózatok. Mindentudás Egyeteme (http://www.mindentudas.hu/plehcsaba2007)

Nyíri Kristóf 2001. Az írásbeliségről és néhány új médiumról. In: Béres István- Horányi Özséb (szerk.) Társadalmi kommunikáció. Osiris Kiadó, Budapest.

Hain Ferenc 2006. Kapcsolatháló a világhálón- az iWiW

Ajánlott irodalom:

Csermely Péter 2005. A rejtett hálózatok ereje (Mi segíti a világ stabilitását?). Vince Kiadó, Budapest