Írta: Ivanics Balázs, Kende Adrienn, Nyári Izabella, Oláh Máté

Bevezetés

,,Vigyázzunk, hogy ki ne haljanak az éneklő népek, a mítoszalkotó népek, a képíró asszonyok és fafaragó emberek, mert az ember hal ki velük. Őrizzük, gyűjtsük, terjesszük műveiket, tanuljunk tőlük, legyen eleven lelkünk eleven része a nép léttől el nem különült művészete,amely önmagát mondja, mint a természet, s épp ezért bizonysága a múltnak és a maradandóságnak."/ Juhász Gyula /

A nyelvi és kulturális sokszínűség behálózza a Földet, így hazánkat is. A Palócföld és kultúrája ma - egy szelet Magyarország, egy haldokló darab, melyre mindenki emlékszik valamikor régről, gyermekkorából. Még a nagyi mesélte, vagy a családdal látogattak el Hollókőre. Még a fülébe cseng az ékes palóc ,,dialektus", ahogyan azokat az a-kat ejtették. A díszes szoknyás, kedves nénik és lányok, a fecskefarkas házak, a lenyugvó Nap a hazafelé úton...

Palóc szőttes[i]

Hosszas előkészítő munka után az UNESCO Közgyűlésének 32. ülésszakán, 2003. október 17-én elfogadták a Szellemi kulturális örökség védelméről szóló nemzetközi konvenciót. [...] A konvenció megszületésének köszönhetően a szájhagyomány útján terjedő tradíciók és kifejezések, az előadóművészetek, társadalmi gyakorlatok, rituálék és népszokások, valamint a hagyományos népművészetek védelmére és megőrzésére mostantól kezdve megfelelő jogi eszköz is létezik.[1]

A nemzetközi szervezetek tehát már megteremtették a jogi alapot, hogy a jövő nemzedékei számára fenntartsuk a ma értékeit. Az UNESCO ,,Masterpieces" listáján jelenleg 90 elem szerepel, köztük szomszédjaink, Szlovákia és Románia, hazánk azonban eddig még nem képviseli magát ezen. Pedig országunk számos csodát és minden szempontból alkalmas nyelvi és kulturális jelenséget rejt, amely érdemes lenne rá!

Ilyen a Palócföld is. Talán a legérdemesebb.

Annak ellenére, hogy Hollókő a Világörökség része, a szellemi kultúra, a szokások és a hiedelemvilág értékeletlenül marad. Úgy véljük, közös odafigyelésre van szükség, hogy fennmaradhasson, hiszen jelentős létjogosultsága van a XXI. században is. Mint minden egyes látogatót, akárhányszor is jártunk ott, minden alkalommal lenyűgözött és tartogatott valami újabb meglepetést számunkra. Hiszen ez itt Magyarország kicsiben![2]

Tiszta szívből és teljes meggyőződésből ajánljuk hazánk e kiemelkedő kulturális szegmentumát a Szellemi Világörökség Listájára! Tegyünk közösen a magyar és palóc kultúra érdekében!

1. térkép: Palóc területek a XIX. század végén[3]

Mit ránk hagytak a századok...

Földrajzi elhelyezkedés, palóc központok. A múlt és a jelen határán

,,Az öreg Bogát-hegy, ha kilép a ködből, a földszakadékok színes kavicsai beleavatkoznak a jó palócok dolgába. Erdők-mezők, tavak, folyamok, nádasok zordonan..."[4]

A Palócföld határait a néprajztudomány még nem határozta meg pontosan, de a Vág folyótól a Hernádig húzódó magyarlakta területet - az egykori Hont, Nógrád, Heves, Borsod és Gömör vármegyéket - nevezik így. Az itt élő sajátos viseletű, ,,á-zó" nyelvjárásban beszélő népre régóta a palóc megjelölést használják, ezért nevezik e tájat Palócföldnek.

A központi palóc táj a Mátra, Nógrád megyében a Karancsalja vidéke és az Ipoly-mente. A

hegységeket körülölelő medencékben élő palóc nép ,,mozaikszerű" széttagoltsága ellenére nyelvjárása egységesnek mondható.

A palócokat a XIX. században Mikszáth Kálmán emelte be az irodalmi köztudatba. A palócság életének megismertetésében elévülhetetlen érdemeket szerzett írói munkásságával, leginkább az 1881-ben megjelent, A jó palócok című novelláskötetével, amiről így ír:

,, Jó volt hozzám. Sok örömöt szerzett. Olyan kis mesebeli könyv lett, aki megrázkódott és... mondta: Gyere, kedves gazdám, a hátamra, elviszlek, ahova el akarsz jutni."

,,Magamat látom e könyvben, aminő voltam fiatal koromban, s aminő már sohasem leszek többé."[5]

A könyv megjelenése után kezdték Bars és Hont megyéket is a palócok által lakott területekhez sorolni.

Más vélemények szerint az északi népterületen központi helyet foglal el egy kiterjedt katolikus néptömb, ahol a magyar népesség két nagy csoportja él: a palóc és a barkó. A barkók főként Borsodban, Gömörben és a Közép-Tisza vidékén éltek, s a területek közelsége és a kultúra keveredése miatt a két népcsoport nem választható el élesen egymástól.

***

A jellegzetes palóc városokhoz sorolhatjuk a ,,Palócország fővárosa"-ként is emlegetett Balassagyarmatot, amelyről elmondható, hogy a palóc értékek és hagyományainak egyik reprezentáns őrzője. A ,,Civitas Fortissima" (legbátrabb város) jelentős történelmi múlttal, gazdag kulturális hagyományokkal, vallási sokszínűséggel rendelkező település, amely a Nógrádi-medence közepén, az Ipoly folyó bal partján fekszik.

Az itt található Palóc Múzeumban, amely Nógrád megye teljes paraszti kultúráját felöleli, a palócok ünnepeivel, viseleteivel és szokásaival ismerkedhetünk meg.

A Palóc Múzeum épülete mellett található Palóc Ház, Magyarország első skanzenjeként 1933-ban létrehozott szabadtéri gyűjtemény. A zsúpfedelű falusi házikók, gazdasági épületek (istálló, pajta), szakrális emlékek, egy kápolna öltöztetett Mária-szoborral és faragott út menti feszület tekinthető meg.

A Palóc Olimposznak is nevezett Karancs-hegy és a Medves fennsík közötti völgyben terül el ,,Palócország" második legfontosabb városa a hosszan elnyúló fiatal város, Salgótarján. A mai városközpont az 1960-as években nyerte el jelenlegi arcát. A salgótarjáni bányászat egykoron a térség életét meghatározó tényező volt.

A hagyományőrzés színterei közé tartozik egy nemzetközi elismerésnek örvendő népzenei együttes, melynek repertoárján a palóc vidék - Galga-mente, Gömör, Rimóc - zenéje is szerepel. A nemzetközi jelentőségű Nógrád Táncegyüttes kiemelkedő szerepet tölt be a város és a térség utánpótlás nevelésében, mind a néptánc, mind a népszokások életben tartásában, az utókor számára történő átadásában.

A kisebb palóc községekről sem szabad elfeledkeznünk, mint Horpács, amelynek neve összeforrt a nagy palóc íróéval, Mikszáth Kálmánéval. A ,,nagy mesemondót" meghatározó impulzusok érték e tájról, ennek köszönhetően írja le természetességgel és aprólékosan a Palócföld világát és az emberek jellemét a Tót atyafiak és A jó palócok című műveiben. A birtok a hozzá tartozó kúriával korábban a magyar irodalom másik nagy alakja, Madách Imre tulajdona volt, ma Mikszáth-emlékmúzeum található itt.

Egy alig 700 lélekszámú kis falu a Palócföld szívében Herencsény, ahol a Babamúzeumban életnagyságú babák, életképek, kis makettek láthatók, népviseletbe öltöztetett babák készítése folyik, illetve a látogató maga is felöltheti a szebbnél-szebb viseleteket.
A Cserhát belsejében húzódó hosszú völgyek egyikében fekvő Hollókő a Palócföld - és Magyarország - egyetlen faluja, melyet természeti környezetével világörökségi helyszínként tartanak számon. Az érintetlen falu- és utcakép, az egyutcás, fésűs beépítésű községben az utolsó századokban alakult ki. Hollókő ófalujának 65 védett épülete őrzi a XVII. századi palóc nép építészet remekeit. A település fatornyos, zsindellyel fedett római katolikus temploma 1889-ben épült. A falu fölé magasodó vár első írásos említése a XIII. századból származik. A település lakói palóc nyelvjárásuk mellett gazdagon díszített népi öltözetüket is büszkén viselik. A Falumúzeum az előreugró, kontyos, vízvezetős, oromzatos utcai homlokzattal, nyeregtetővel a palóc építkezési mód legszebb hagyományait őrizte meg.

A mátrai palócság jelentős településének tekinthetjük a több mint 600 éves palóc községet, a Mátra északi lábánál fekvő Mátraderecskét. Közkedvelt kiránduló- és gyógyfürdőhely. A mátraderecskei Palóc Magángyűjtemény egyik szobájában megtekinthetők a hétköznapi és ünnepi viseletek, textíliák, a kenderfeldolgozás minden kelléke és a gazdasági munkák szerszámai. A palóc konyhában - gazdasszony vezetésével - akár el is készíthetjük a hagyományos palóc ételeket: a gancát, a görhét, a nudlit és a haluskát. Az udvaron álló kemencében gyakran sütik még a híres derecskei túrós lepényt.

2. kép: Hollókői falubelső[6]		3. kép: Palóc Múzeum, Balassagyarmat[7]

4. kép: ,,A nagy palóc"[8]

A palóc hétköznapok és szokások, jeles napok

,,Alig néhány évtizeddel ezelőtt még rendkívül érdekes és színes világ tárult fel az Észak-hegyvidék falvait felkereső utasember előtt. A paraszti élet talaján századokon át virágzó sajátos kultúrát, a népi ízlés különböző művészeti alkotásokban, a népi építészetben, bútorzatban, népviseletben, fazekasságban és fafaragásban tájanként változó emlékeit csodálhatta meg. A sajátos falusi életforma felbomlása azonban az elmúlt évtizedekben ezen a vidéken is meggyorsította a paraszti kultúra külső jegyeinek gyérülését, sok esetben pedig a pusztulását. A sajnálatosan gyorsan ható folyamat ellenére mégis ezen a területen találkozunk - a Dunántúl egyes vidékeit kivéve - a népművészet legtöbb emlékével."[9]

A palóc szokások különlegesek. Annak ellenére, hogy a keresztény kultúra már régóta megszilárdult a vidéken, a ,,népi folklorisztika" még mindig őriz a hitvilágában egyfajta keveréket, amely a népi vallásosság, a játékos, utánzó kedv és a hiedelemvilág misztikus jelenségeinek egyvelegeként alakult ki. Ebben gyökereznek a naptári év különleges napjaihoz és az ünnepekhez kapcsolódó hagyományok.

4. kép: Ifjú pár

A tradíciók alapvetően két nagyobb részre bonthatóak: a hétköznapokhoz és az ünnepekhez fűződő szokásokra. Mindkettő teljes értékű része a palóc kultúrának, kár, hogy - a népviselethez hasonlóan - ezek is már többnyire a ,,ládafiában" hevernek. Az ünnepi szokásokat elsősorban a turisták kedvéért őrzik, és sajnos igen kevés család van, ahol ezeket továbbadnák a következő nemzedék számára.

A sokkal inkább feledésbe merült, hétköznapi szokások és az ünnepek szokásrendje kevésbé választhatók szét, hiszen a paraszti életben a kultúrába ivódva annak szerves részét képezték. Ennek megfelelően mi is egészként kezelve mutatjuk be őket.

,,A palóc nép babonás, szereti a misztériumokat, hisz az ördögben és a rémlátomásokban. A fantasztikus népmesék elhullott morzsáit összegyúrja, s azok hitté keményednek lelkében."[10]

Ha az anya elhagyta az ágyat, egy seprűt rakott a helyére, hogy ezzel elkergesse az időközben ártani akaró szellemeket. A ,,proszrik" keretében legtöbbször a komaasszony gondoskodott élelemről és a ház rendjéről, amíg az anya teljesen vissza nem nyerte erejét.

Különlegességként említhető meg, hogy a templomba induló keresztanya a Palócföldön sok cifra fejkendőből összeállított takaróban vitte a kicsit, így ,,biztosítva" későbbre a sok kérőt. A keresztelésre mindig rövid időn belül került sor, az ünnepet pedig legtöbbször családi körben ülték meg. A komák (keresztszülők) kiválasztása már korábban megtörtént, a családok a szokásjog (és egyébként az ajándékok) által szoros szövetségre léptek.

A gyerekek mihelyst lábra álltak, részt vettek a gazdasági termelésben, szabadidejükben a természetben különböző kreatív játékokban és játékszerekkel fejlesztették magukat.

A lányok számára a bérmálás (protestánsoknál a konfirmálás) jelentette a felnőttkor kezdetét, a falusi társadalom ekkor fogadta be őket. A fiúknál ennek állomásai a suhanc, suttyó és a puhab voltak. Utóbbi elérésével a legény keresztapát fogadott, rátermettségét pedig először munkájával, majd alkoholtűrésével kellett bizonyítania. (A palócoknál szokás volt, hogy a ,,felnőtté válás első estéjén" a kliens az egész baráti társaságát meghívta lerészegedni.)

6. kép: Csűrdöngölő

A szerelmek megkötésének meghatározott rítusa volt, ez legtöbbször a fonó-bálok vagy a csűrdöngölők alatt történtek. Magát az udvarlást is ,,íratlan törvények" szabályozták, aki nem tartotta be ezeket, kinézték.

Bár a fiatalok számára a párválasztás kardinális kérdés volt, itt kizárólag a szülők gyakorlatias szava döntött. Maga az esküvő szinte kivétel nélkül egy rangos rendezvénysorozat volt, ami lehetőséget teremtett egy háromnapos evés-iváshoz, ugyanakkor gondos szervezőmunkát is igényelt.

A lakodalomban az összeesketett pár mellett a legfontosabb szerepe a násznagynak, és a mai szóval élve a ,,ceremóniamesternek", a vőfélynek volt. A menyasszony termékenységét, a gyermekáldást szolgálták a párra szórt rizsszemek, emellett a palócoknál szokás volt, hogy az esküvőről hazatérő menyasszonyt az anyós mézzel kínálta, annak érdekében, hogy közös életük édes legyen. A lakodalom leglátványosabb eleme az örömkalács, amelyet a menyasszony keresztanyja ajándékozott.

7. kép: Aratás

A mezőgazdasági munka éves rendje sokkal kevésbé terület specifikus, ez jórészt országszerte azonos volt (pl. Szent György-nap: szolgálók, pásztorok felfogadása; Péter-Pál: az aratás kezdete), ezért erről nem szolgálunk részletesebb beszámolóval.

A palócok nem egyszerűen a földi test elmúlásaként

fogták fel a halált, hanem sokkal inkább egy transzcendentális eseményként kezelték. A halottkultuszhoz tartozott a rokon karácsonyi hazavárása, a búcsúvétel, az évente tartott gyászmise és a sírok gondozása is.

A vasárnap, az Úr napja különös helyet foglalt el a régiek életében, hiszen a hét egyetlen pihenőnapjaként tartották számon. Ekkor nyílt lehetőség a mise utáni beszélgetésre, búcsújárásra, rokonok látogatására. A vasárnapi ebéd szinte mindenütt bőséges és ízletes, többnyire húsban gazdag volt.

Úgymint maga az egyház, az egyházi ünnepek is fontos szerepet töltöttek be a palócok életében. A karácsonyi ünnepkor kiemelkedő ünnepe december 13., Luca napja. Az ország többi részéhez hasonlóan Palócföldön is ekkor kezdték el készíteni a ,,boszorkánynéző" széket, bár az Ipoly mentén szokás volt a lányok ólomöntése (a leendő férj foglalkozását megtudandó), emellett néhány asszonyi munkát ekkor tilos volt végezni (fonás, sütés).

Ecsegről származik a legrégebbi (17. századi), magyar nyelvű betlehemes játék-emlékünk, amelyet ma a rimóci legényeknek köszönhetően még ma is megcsodálhatunk. A ,,vesszőhordással" az állatok termékenységét kívánták növelni, az asztalra helyezett szalmával pedig a megszülető Jézust fogadták a házba. A terített abrosz morzsáit a földeken szórták szét, hogy jó legyen a termés.

A Palócföldön kiskarácsonynak nevezett Újévkor nem ettek baromfit, mert úgy tartották, elkaparja a szerencsét. Szokás volt viszont sertéshúst lencsével enni, mivel ez sok pénzt és szerencsét jelentett. Fontosnak tartották, hogy az első újévi köszöntő férfi legyen, mivel a női köszöntést balszerencsésnek tartották. Néhány évtizeddel ezelőtt még minden palóc ház első szobájának falán ott lógott a február 2-án megszentelt gyertyapár.

A Farsang mindenütt a vidámság, a téltemetés ünnepe volt. Mindenütt készítettek pampuskát (fánk), a herőcét (forgácsfánk), mákos-mézes ferentőt és frentőt (guba) is.

A húsvéti ünnepkörhöz tartozott a kiszemelt lánynak állított májusfa-állítás; a pünkösdi királyné járás, a barkaszentelés és a locsolkodás.

8. kép: Villőzés

Tipikus palóc szokás a kiszehajtás vagy villőzés, amikor is egy szalmabábut a szomszédos falu határára tettek (néhol a patakba dobták), hogy őket kerülje el a baj és a nyomorúság.

Salgótarján környékén a fehérnép mulatsága volt az ,,ördöglagzi", míg Mátraalmáson még 1968-ban is tartottak az asszonyok macskabált (maskarába bújva járták a falut, este együtt, a férfiak nélkül mulattak).

A palóc élet gyönyörű világát tárja elénk a Balassagyarmaton 1992 óta fennálló, ,,Bölcsőtől a sírig" című állandó kiállítás.

A népviselet

A 7-8 alsószoknya (lányoknál néha akár 15 fölött!) felett selyem vagy kasmír szoknya lengett a csinos derekakon, bár ez is alig takarta a térdeket. Efölé fekete szakácskát (kötényt) vagy klott kecelét vettek, felülre pedig gyolcs vagy ,,bíbor" ingváll és szépen díszített vállkendő került. A ,,hajadon" (férjezetlen = takaratlan hajú) lányok varkocsba kötötték hajukat, pántlikával egészítették ki hajkoronájukat. Asszonyoknál a gyöngyös főkötő (a házasság jele) fölé került a selyemkendőkből hajtogatott ,,menyecske". Lábukra ,,lagos (lakkos) szárú kiscsizma" került (asszonyoknál fekete, lányoknál piros), nyakukba pedig galárist (többsoros gyöngysort) tettek.

A hollókői asszonyok egy ideig igen sok gyűrűt hordtak az ujjaikon, ennek külön népmesei magyarázata van. Állítólag a vár kertjében, kék szalaggal átkötött kedves gyűrűjével játszó szultán unokájától a Hollókirály ragadta el egykoron a nemes ékszert. Ezért viselnek ma a hollókői asszonyok sok gyűrűt.

A férfiak viselete jóval egyszerűbb, mint az asszonyoké: öltözékük szűk fekete nadrágból, hímzett, pitykés gyolcsingből és posztó lajbiból állt. Lábukra fekete fényes csizma illett, fejükre ,,pörge" kiskalap.

10. kép: Férfi ünnepi viselet

Nyelvi különlegességek

,,Mikor ez mind megtortent, begyön a hentes a melegre, ha van pajjinka, iszik, ha nincs, nem iszik...aztan hozzafogunk a mosashoz,az emberek odabe valogatjók, pucoljók a húsokot."[13]

A palócság nyelvjárása páratlanul gazdag, a magyar tájnyelvek közül ez mutatja a legszembetűnőbb változást, legkirívóbb eltérést. Egyedül ez a nyelvjárás őrizte meg a -t végű igék múlt idejű alakját: megsütte, kikötte.

A rövid magánhangzók elterjedése jellemzi - gyakran a hosszúak rovására. Palóc területen az ,,a" és az ,,á" hangok hangzása közelít egymáshoz: az ,,a"-t sokkal nyíltabban és hosszabban, az ,,á"-t sokkal zártabban ejtik. A nyílt ,,a" ejtése még a középkorból örökölt hangállapot. A hosszú, nyílt ,,e" ,,é"-vé válása a középkorban ment végbe Magyarországon, ám a palóc nyelvjárásban mindmáig fennmaradt: tehen, eppen. Az ,,l" hang gyakran kiesik, pl. vóna, megtőtik, megdaráják, de megkettőzése sem ritka: gyüllés.

A palócok gyakran hanyagok kiejtésükben, elhagyják a szóvégi ragokat: abbó. A toldalékokban főként középső nyelvállású (ö, o) ragokat használ: tanol, magukot. Manapság is felfedezhető a főnévi igenév sajátosan palócos képzése: alunnyi.

Palóc ízek[14]

11. kép: Cibere

Palócföld táplálkozási szokásai is jellemzőek. A leves fontos szerepet tölt be étkezésükben. Általában habarással sűrítették, s így készítették jellegzetes ételeiket, pl. a kiszit vagy ciberét, a krumplilevest vagy a bablevest.

A pépes ételeknek és kásaféléknek is nagy szerepük van az étrendben. A krumpli ezen a vidéken hamarabb elterjedt, mint az ország más pontjain. Ezen alapanyag felhasználásával készítették pl. a galuskát (sztrapacska), mely szlovák hatásra terjedt el. Gyakran került az asztalra téli reggeleken ,,hajában sült krumpli". Heti rendszerességgel fogyasztottak főtt tésztát. Palóc ételkülönlegesség a morván, mely több ágból font, töltelék nélküli kalács.

Nagyböjtben és karácsony előtt mákos gubát ettek. Vasárnap és kisebb ünnepeken rétest készítettek, farsangkor pedig herőcét (fánkot) fogyasztottak.

Népzene

,,Letörölhette az idő a magyarság arcáról a keleti vonásokat; lelke mélyén, ahol a zene forrása fakad, ott él még egy darabka őskelet, s összeköti oly népekkel, kiknek nyelvét már rég nem érti."[15]

12. kép: Palóc duda

A palóc kultúra sajátosságait hűen tükrözik a népmesék, dalok, mondókák is.

A palóc népdalkincs jelentős része kultúránknak. Ki ne ismerné Kodály Mátrai képek c. művét, mely révén híressé vált Vidróczky, a palóc betyárélet alakja?

Ma népdalkincsünk két típusát típusát különböztetjük meg: az új típusú dallamokra énekelt dalokat, melyeket az utóbbi évtizedekben is a falu valamennyi társadalmi rétege énekelt, ezek közismert szövegeket variáló népdalok. A rég stílusú dalok dallamai és szövegei már csak egy szűkebb réteg daltudásában élnek. Ezek jellemzően ereszkedő dallamívűek, egyszerű zenei motívumokból állnak, s sokféle variációjuk él.

Különálló egységet képeznek a summásdalok a palóc népzenében, melyek az otthontól, családi fészektől elszakított, nehéz sorú summások életét beszélik el. Őrzik a helyneveket, ahol a munkások dolgoztak, a rossz életkörülményeket, a sanyargató munkaadót... Körükben elterjedt hangszer volt a citera. Már gyermekkorukban elsajátították a citerajáték művészetét a kisfiúk. Később a leányok és legények életéből nem hiányozhatott a citeraszó: táncoltak, hosszú téli estéken énekeltek. A hangszeren való játék nem volt kiváltsága egyik társadalmi rétegnek sem. Amikor azonban egy jól citerázó legénysummásnak ment, hangszerét is magával vitte. Az 1930-as évektől fogva viszont a citerát háttérbe szorított az ún. gombos harmonika.

Palócföldön a pásztorok jellemző hangszere a duda, mely a parasztság szórakozásainak is elengedhetetlen tartozéka. A múlt században a híres juhászt, kanászt el sem lehetett képzelni e hangszer nélkül. A szegényebb falvakban lakodalmakkor is dudás zenélt, hiszen jóval megfizethetőbb volt, mint a cigánybanda. A dudáról és a dudásról számtalan babonás képzet él: ,,Azt tartották, hogy a jó dudás a keresztúton tanulja mesterségét a boszorkánysággal. Az ilyen dudásnak akkor is nótára szólt a dudája, ha senki sem fújta."[16]

Egyetlen népi hangszerünk sincs, mely olyan nagy hatással lett volna népzenénkre, mint a duda. Ezt elterjedtségének, közkedveltségének köszönheti. Népdalaink egy csoportját dudanótának is nevezik, hiszen a dudajáték módját utánozza dallamuk és előadásmódjuk. Mondanivalójuk a tánc és a mulatság fontosságát tükrözik, szövegeik négysorosak, pergő ritmusúak. Palócföldön bármerre járunk, az idősek között biztosan találunk néhány embert, aki egy-két dudanótát ismer!

Summa summarum

A Vágtól a Hernádig - egy kis terület, egy szelet Magyarország. Talán mondhatjuk, egy szelet Európa, magyar viszonyokra levetítve. Minden, ami folklorisztika, megtaláljuk itt, mindent, ami egyedi, palóc.

Fontos azonban látnunk, hogy a gyönyörű ruhák, a népi építészet remekei is kiváló ,,hungarikumok", a valódi értékek azonban a felszín alatt, sub rosa vannak. A fejekben. A kultúrában, amely nemcsak a látható értékekben rejtezik, hanem a gondolkodásmódban, a hiedelemvilágban. Az énekekben, történetekben, a gasztronómiában.

És ami a legfontosabb: a szívekben.

***

Ez az a szellemi örökség, amire a következő generációnak is szüksége van, ha nem is életformaként, ihletként, de legalább megismerés és rácsodálkozás szintjén. Ez az a törekvés, amit az UNESCO maga elé tűzött.

A szerzők szeretnék, ha ez az epilógus sokkal inkább egy prológus lenne. Egy ablak, melyen keresztül Európa megcsodálhatja a palóc értékeket. Célunk, hogy ezzel ne bezárjunk egy esszét, hanem utat nyissunk e kultúra felé.

Felhasznált irodalom

Balassa Iván, Ortutay Gyula: Magyar néprajz. Corvina, Bp., 1980

Ortutay Gyula: Kis magyar néprajz. Bibliotheca, Bp., 1958.

Vendégváró Könyvek - Látnivalók Magyarországon Well-Press, Miskolc 2001.

Paládi-Kovács Attila: Tájak, népek, népcsoportok - Válogatott tanulmányok. Akadémiai Kiadó 2003.

Dömötör Tekla: Magyar népszokások. Corvina, Bp., 1977.

Bánhegyi Ferenc: Hon-és népismeret. Apáczai Kiadó, Celldömölk, 2002.

http://www.nograd.net/museum/paloc/sirig/

http://www.hangyamate.hu/Almenuk/Neprajz/neprajz_3sor.htm

http://hu.wikipedia.org/wiki/Holl%C3%B3k%C5%91#N.C3.A9pviselet

Mikszáth Kálmán: A jó palócok. Tót atyafiak. Móra, Bp., 1978.

Manga János: Palócföld, Gondolat Kiadó, Budapest, 1979

Cseke László: Észak-Magyarország, Panoráma Kiadó, 1983.

www.palocut.hu

www.utikonyv.hu

http://www.palocfold.com/index.php?lang=hu&mid=2

www.palocfold.uw.hu

Magyarország, Panoráma, 1965, Szerk. Papp Antal

Kodály Zoltán: A magyar népzene. Zeneműkiadó Bp., 1971

Hivatkozások

[1] Idézet a Magyar UNESCO Bizottság honlapjáról.

[2] Balázs Géza mondása.

[3] In Manga János, p.15

[4] Mikszáth: Galandáné asszony.

[5] In Mikszáth Kálmán, p. 5

[6] csomalin.csoma.elte.hu, Pethő Ágnes képe.

[7] www.vendegvaro.hu

[8] www.port.hu

[9] In Cseke László, p. 25

[10] Mikszáth: Galandáné asszony.

[11] Komatál. www.somogyportal.hu

[12] www.nepmuvesz.hu

[13] http://fonetika.nytud.hu/nyelvjaras/hangok/05.mp3 -- hallgatott anyag, palóc dialektus.

5. kép: mek.oszk.hu.

6. kép: vmf.org.rs

7. kép: hungaria.org

8. kép: sulinet.hu

9. kép: nepmuvesz.hu

10. kép: nepmuvesz.hu

11. kép: gondola.hu

12. kép: mek.oszk.hu

[14] http://www.palocut.hu/36-8465.html alapján.

[15] In Kodály, p. 39.

[16] In Manga János, p. 295