Ebben a témában a következő cikket vitatjuk meg: A Halast éltető víz - A Kiskunhalas környéki vizek története

Tetszett a cikketek, bár néhány észrevételem van, melyeket érdemes lenne kijavítani, módosítani vagy vizsgálni.
1. Először is írtátok, hogy az oldott oxigén-koncentráció lecsökkent a tóban. Véleményem szerint ezzel párhuzamban meg kellene határozni az oxigéntelítettséget és a kémiai oxigénigény értékét is. Erre két módszer a legelterjedtebb: a kálium-dikromátos és a kálium-permanganátos. Én az elsőt javasolnám! A vizsgálatot fotometriásan/spektrofotometriásan és titrálással is végre lehet jatani. Ezzel tulajdonképpen azt az oxigénmennyiséget kapjuk meg, amely ahhoz kell, hogy az összes - az alkalmazott oxidálósszerrel oxidálható - anyagot, vegyület oxidálni tudjuk. Mindenképp javaslom a vizsgálatot!
2. Írtátok, hogy magas nitrátion koncentráció a fekális szennyezettségre utal. Ez nem egyértelmű, hiszen a fekális szennyezés - általában - egy pillanatnyi szennyezés. Az ilyen szennyezéseket inkább az ammóniumion-mérésével detektálhatjuk. Persze a N-ciklus során az ammóniumion átalakul nitritté, majd nitráttá.
3. A nitrátion növekedése télen, tél végén nem a csapadék mennyiségével magyarázható. Ennek oka, hogy a Nitrosomonas baktérium, amely az ammóniumot átalakítja 10°C alatt nagyon lelassul, s 5°C körül pedig szinte le is áll, ezért azt mondjuk: az ammónium relatíve feldúsul. Ez egy teljesen természetes folyamat, ha úgy vesszük.
4. A foszfátoknál azt írtátok, hogy "foszfát", ami eutrofizációt okozhat. Célszerű kiírni, hogy reaktív ortofoszfát. A reaktív jelzi azt, hogy a növények, producens szervezetek számára felvehető. Az orto- az pedig a kémiai szerkezetéből adódik.

A cikketek tetszett, tudományosan megalapozott. A magyarázatoknál viszont nem mindenhol értettem egyet, pl. az ammóniumion téli feldúsulásánál, de ezt feljebb kifejtettem.