Nemesszeghy Ervin és Richard Dawkins eszméi nyomán

A dolgozat célja: Richard Dawkins és Nemesszeghy Ervin egy-egy munkája alapján bemutatni, hogy sem a tudományos, sem a vallásos álláspont nem teljesen adekvát, amennyiben Isten létezésének bebizonyítását, vagy megcáfolását tűzi ki célul maga elé. A dolgozat során kísérletet teszünk arra, hogy e két eltérő módszer bemutatásával és elemzésével igazoljuk a fenti tézist.

1. Hogyan beszélhetünk Istenről?

A katolikus hit relevanciájának eldöntéséhez mindenek előtt szükséges megvizsgálnunk, hogy hogyan beszélhetünk e hit központi alakjáról, Istenről. Nemesszeghy Ervin az alábbi módozatokat sorolja fel negatív festéssel: mi nem Isten.[1]

-Analógiákon keresztül: pl. Isten jó. Ügyelnünk kell arra, hogy Isten jóságát ne hasonlítsuk össze egy ember, pl. Péter jóságával, mert az Isten természet nem antropomorf. Teljesen eltérő ez a jóság az emberek jóságától.[2]

-Szimbólumokon keresztül: amelyek olyan jelek, amelyek magukon túl mutató jelentést is hordoznak.[3]

A szerző a szimbólum definíciója kapcsán William Donellyt idézi:

„ But all creatures, just because their perfections as created likenesses manifest something of the perfections as of God, have a ’double- meaning’. They mean themselves with the ambiguity of analogy, not with the ambiguity of equivocation.”[4]

"De minden teremtmény sajátos tökéletessége és az Istenhez való hasonlatosságból származó tökéletessége „kettős jelentéssel” ruházza fel őket. Saját magukat jelentik a hasonlatok kétértelműségével, és nem vetül rájuk a homályos félreérthetőség árnya."

(Forrás: Nemesszeghy: The Problem of the Use of Language in Talking about God in Tudomány, Hit, Bölcselet)

A következőkben azt mutatjuk meg, hogy Nemesszeghy szerint milyen káros hatásokkal voltak a katolikus istenképre egyes modern hatások.

2. Hézagpótló Istenkép

A XIX. századi hiányos tudományos elméletek hézagait, hiányosságait igyekezett betölteni az akkori istenkép, mintegy záró hipotézisként felfogva Istent. Azonban Nemesszeghy azt állítja, hogy ez a felfogás káros, mert ahogy kezdtek fejlődni a tudományok, Istennek egyre kevesebb hely jutott azokban. Isten létezése pedig nem lehet egyenértékű egy tudományos hipotézisével[5].

„…Ő sohasem lehet egy részok vagy részmagyarázat; Ő a természetben lejátszódó összes folyamat alapfeltétele. Az a magatartás, amely a hézagpótló istenképet kialakította, tulajdonképpen egy szűk racionalizmus talajában gyökerezett, amelynek szelleme sajnálatos módon még ma is erősen érezhető.” [6]

3. Megcáfolhatják-e a természettudományok a katolikus hitet?

Nemesszeghy kifejti, hogy a tudomány és a hit nem lehetnek egymásnak ellentmondó diszciplínák, mivel mások a módszereik és más a tárgyuk is. Míg a tudomány megfigyelhető és mérhető dolgokkal foglalkozik, a hit a transzcendentális felé fordítja figyelmét.[7]

Zavaros azonban az a Nemesszeghy által felhozott példa, amely azt hivatott igazolni, hogy a tudomány és a vallás nem dolgoznak egymás ellen:

„Pl. egészen a múlt század végéig több teológus - persze nem minden teológus, és az Egyház sohasem nyilatkozott ebben a kérdésben definitíve - azt gondolta, hogy a Szentírásból be lehet bizonyítani a föld korát, és ez 4000- 6000 év között van. Ma már tudjuk a természettudomány segítségével, hogy a föld kora több ezermillió évre tehető, tehát sok teológus Szentírás magyarázata téves volt. Tévedésük éppen abban állt, hogy nem tudták megkülönböztetni a Szentírásban található „vallási igazságot” (kinyilatkoztatást) a vele kapcsolódó primitív felfogástól. Ez tévedés - éppen a természettudományok fejlett foka miatt - többé már nem lehetséges. Valójában a hit szempontjából teljesen lényegtelen, hogy a világ 6000 éves-e, vagy mondjuk 26 trillió éves.”

Nemesszeghy állításai nem konzisztensek. Ugyanis ha az ő logikáját követjük, akkor ad abszurdum odáig juthatunk el, hogy az egész Bibliát szimbolikusan értelmezzük. Ha a tudomány bebizonyítja, hogy Mózes korában még nem létezett a Vörös tenger, akkor a fenti állítás fényében a zsidók Egyiptomból való kivonulását is újra kell értelmeznünk. Ahány bibliai eseményről a természettudományok bebizonyítanák, hogy nem történt meg, vagy nem úgy történt meg, már mind csak jelképes jelentést hordozna.

Nemesszeghy gondolat menete végső soron odavezethet bennünket, hogy elfogadjuk azt a tézist, hogy ha a Bibliában említett történetek jelentős része valótlan, az semmit se változtasson hitünkön.

Egy módon fogadhatjuk el Nemesszeghy gondolatmenetét: akkor, ha azt mondjuk, hogy a Testamentumok teljesen szimbolikusak és valóság tartalmuk relevanciája egyáltalán nem fontos a katolikus hit szempontjából. Ezt a logikát követve a hittételek igazolásához nem az szükséges, hogy belássuk, valóságos személyekhez - pl. Ábrahámhoz vagy Pál apostolhoz - köthetőek-e. Ebből következően a hittételek legitimációja érdekében csak az szükséges, hogy a Biblia szimbólum rendszere egy konzisztens egésszé álljon össze. Nemesszeghy ily módon értelmezheti a Bibliát. Ezt az alábbi idézetből is láthatjuk:

„A Szentírás vallásos igazságokat akar számunkra közölni és nem természettudományos megállapításokat. A bibliai teremtés történet azt akarja számunkra kifejezni, hogy Isten abszolút az abszolút Teremtője és Ura ennek a világnak…”[8]

4. Tudományos és vallásos világkép összeegyeztetése

Nemesszeghy szerint a jelenkori kölcsönös és együttműködő párbeszédet tudomány és vallás (ill. a filozófia) között az tette lehetővé, hogy a tudomány olyan szintre fejlődött, hogy már a világ teremtésének kérdésével is foglalkozni kezdett. Ez viszont olyan kérdés, amely természetszerűleg kapcsolódik a teológiához. Nemesszeghy a tudományos eredményeket (biológiai és fizikai) nagyon pozitívan értékeli. Mivel ezek a tudományok egy a legapróbb részletekig rendezett és szervezett világképet tárnak elénk, ezért innen már logikailag könnyedén tovább léphetünk Isten létezéséhez (mint intelligens tervezőhöz).[9]

Itt meg kell jegyeznünk, hogy a Nemesszeghy által ismertetett érv logikusnak hangzik, ugyanakkor nem nehéz elvetnünk sem. Az a tény, hogy a világ maga rendezett, több ok eredménye is lehet. Számunkra két különböző ok megnevezése elég azonban, hogy megmutassuk: Nemesszeghy álláspontja csak egy alternatíva. Ezzel rámutatva arra, hogy logikai értelemben sem a katolikus hit az egyetlen lehetséges magyarázat a világ létrejöttére, működésére etc.

5. A hit, mint szóritész[10] paradoxon

A Nemesszeghy által vallott és általunk az előző fejezetben ismertetett nézetek tovább gondolása könnyen paradox állításokhoz vezethet a hittel kapcsolatban. Fentebb azt állítottam, hogy Nemesszeghy szerint a Biblia eseményeinek tudományos cáfolata nem rendítheti meg a keresztény hitet, sőt megtisztítja azt a felesleges téveszméktől. Tételezzük fel, hogy Nemesszeghy állítása hamis. Ebből a következő premisszákat hozhatjuk létre:

1. Ha egy bibliai esemény nem történt meg, akkor ennek gyengítenie kell hitünket, hiszen a katolikus vallás alapját a Biblia képzi.

Ehhez vegyük hozzá a következő állítást:

2. Hiszek abban, hogy a Bibliában leírt történések igazak.

Ha a fenti premisszákat elfogadjuk, a következő konklúziót vonhatjuk le:

Minél több biblikus eseményről derül ki, hogy nem történt meg, annál kevesebb racionális okunk van a katolikus hit elfogadására.

Amennyiben elfogadjuk jelen szillogizmus konklúzióját, és tovább gondoljuk, szóritész paradoxonhoz jutunk.

Ha kiderül egy bibliai eseményről, hogy soha sem történt meg, úgy a fentiek értelmében gyengülni fog a hitünk. Ha még egy hasonló történésről szerzünk tudomást, amely sohasem esett meg, hitünk még alább fog hagyni. Ezen a ponton szükségünk lesz egy új premissza

bevezetésére ahhoz, hogy megmutassuk, miként válhat a katolikus hit kérdése szóritész paradoxonná.

3. Bár elfogadom az 1. premisszát, mégis úgy hiszem, hogy egy biblikus esemény valóság tartalmának teljes cáfolása nem vezethet ahhoz, hogy elforduljak a katolikus hittől.

A harmadik premissza bevezetése elvezet minket az egyik klasszikus szóritész paradoxonhoz: homok kupac.[11] Ennek a paradoxonnak a mintáját alapul véve járunk el a hit esetében.

Fenti premisszáink alapján láthatjuk, hogyha egyesével cáfoljuk meg a biblikus eseményeket és végül egyetlen egy sem marad amely igaz volna, akkor sem tekinthetjük megcáfoltnak hitünket. Márpedig ebben az esetben semmilyen empirikus bizonyítékunk sincs, hogy megvédjük katolikus álláspontunkat. Mégis a premisszák alapján logikusnak tűnik a következtetés: hitünk minden logikai kétséget kizáróan helytálló.

Egy alternatíva a paradoxon feloldására az episztémikus elmélet, „mely szerint az elmosódott határú fogalmak létezése a nem tudás egy speciális formája.”[12] A hit pedig a fentiek alapján beláthatóan elmosódott fogalom, - jelen logikai keret szerint - hiszen nem tudjuk megállapítani, hogy hányadik biblikus esemény megcáfolása után válhat logikailag kétségessé a katolikus hit relevanciája.

A fentiek alapján ismét arra a következtetésre juthatunk, hogy a bibliai események csak szimbolikusan értelmezhetőek, ha másként teszünk, szóritész paradoxonhoz jutunk, amely a katolikus hit szempontjából nem előnyös, hiszen logikai ellentmondásokhoz vezet.

Dawkins az Isteni Téveszme című kötetének: Miért szinte bizonyos, hogy nincs Isten című fejezetében több érvet is felsorakoztat, amelyekkel az előbbiek tanait kívánja megcáfolni.

6. Dawkins ateizmusa

Dawkins és Nemesszeghy eszméi sok hasonlóságot, de ugyanakkor rengeteg különbözőséget is mutatnak. Az alábbiakban Dawkins gondolatait fogjuk ismertetni.

Dawkins első érve a „Legszuperebb Boeing 747-es” ellen irányul.[13] Ezen érv szerint rendkívül valószínűtlen, hogy egy ócskavas telepen végigsöprő orkán az ott heverő roncs darabokból létrehozza a világ legtökéletesebb Boeing 747-ét, mintegy véletlen folytán. Ezt az elvet követve a kreacionisták a földi élet kialakulását (amely a legapróbb részletekig rendezett) egy intelligens tervező alkotásának tartják. Ez a tervező pedig Isten.

Dawkins elismeri, hogy a kreacionistáknak igaza lehetne, ha az intelligens tervezés elméletével csak a véletlen állna szemben, azonban van egy harmadik alternatíva is. A természetes szelekció:

„A természetes szelekció nem pusztán takarékos, kézenfekvő és elegáns megoldás. A véletlen alternatívájára más használható megoldást soha senki nem is javasolt.”[14]

Dawkins úgy gondolja, hogy a természetes szelekció darwinista tanítása teljes mértékben kiküszöböli a kreacionista eszméket. Ráadásul Dawkins szerint a kreacionisták amellett, hogy figyelmen kívül hagyják a természetes szelekció lehetőségét, elfelejtenek választ adni arra a kérdésre, hogy Isten maga hogyan jött létre.

Dawkins ebben a fejezetben azonban további érveket hoz fel a kreacionisták vélekedései ellen. A szerző azt állítja, hogy az intelligens tervezés eszméit valló emberek „imádják a hézagokat”[15]. A hézagok pedig olyan kérdéseket jelentenek, amelyekre a tudomány még nem talált választ. Dawkins szerint a kreacionisták az ilyen lyukakat keresik, és ha rátalálnak egyre, akkor azonnal bizonyítékként kiáltják ki Isten létezése mellett.

Dawkins harmadik érve az intelligens tervezés ellen az antropikus elv. Ez az elv főként a matematikai valószínűségen alapul és segítségével megcáfolható a „Szuper Boeing 747-es”. Az antropikus elv szerint bár kicsi annak a valószínűsége, hogy egy bolygón létrejöjjön az élet, az egész világegyetem szempontjából ez lényegtelen. Dawkins más tudósok számításait alapul véve úgy becsli, hogy egy milliárdszor egy milliárd bolygó lehet a világegyetemben. Mármost ha az élet kialakulásának esélye minden bolygón egy az egy milliárdhoz, akkor egy milliárd bolygón valószínűleg ki fog alakulni az élet.[16]

Ha pedig már kialakult az élet egy bolygón, onnantól kezdve - bár lassan és körülményesen - a természetes szelekció fogja kialakítani és formálni az ott élő fajokat.

Miért is volna szükség a Teremtőre?

7. Konklúzió

Fentebb láthattuk, hogy Dawkins és Nemesszeghy gondolatai olykor hasonlóságot mutatnak. Egyikőjük sem fogadja el a hézagpótló istenképet, sőt mindketten károsnak tartják megjelenését. Mindketten úgy gondolják, hogy a tudomány hasznos a tévhitek eloszlatásában. Nemesszeghy szerint azonban a tudomány csak segít a hitet megtisztítani a sallangoktól, míg Dawkins szerint a tudomány elpusztítja a hit alapját képező téziseket.

Ha csak pusztán logikai szempontból vizsgáljuk a két szerző álláspontját, vajon kinek kellene igazat adnunk? Véleményem szerint egyiküknek sem. Bár Dawkins logikusan és határozottan adja elő érveit, - míg Nemesszeghy több kaotikus gondolatot is elénk tár - mégsem állíthatjuk azt, hogy Dawkins ateista álláspontja lenne igaz. Dawkins ugyanis elfelejti figyelmbe venni a metafizikát, amelynek sajátos tárgyalási módszere Bolberitz Pál szerint:

„... az, hogy a valóságot, mint valóságot, s a létezőt, mint létezőt vizsgálja: a (realitas it realitas, ens qua ens). Ez annyit jelent, hogy a metafizika a maga tárgyát nem részleges (partikuláris) szempontok szerint vizsgálja, amint ezt a többi tudományok teszik, hanem egyetemes (universalis) tárgyalási szempontot vesz figyelembe. Ez az univerzális értelmezési szempont nem más, mint a teljes valóság határtalan totális (lét) eszméje, illetve a létezőkből kialakított egyetemes fogalom…”[17]

Természetesen felmerülhetnek kétségeink a metafizika létjogosultságát illetően. Hiszen mi kényszerít bennünket, hogy higgyünk kézzel foghatatlan dolgokban? Ugyanakkor, ha ezzel a filozófiai diszciplínával foglalkozunk, rájöhetünk egy olyan kulcsfontosságú kérdésre, amely jelen dolgozat témáját is érinti. Anélkül nem adhatunk választ a keresztény hit relevanciájának kérdésére, hogy tudnánk, léteznek-e testetlen, vagy számunkra érzékelhetetlen entitások. Azonban, ha azt állítjuk, hogy érzékelhetetlenek, nem megállapítható, hogy léteznek-e. Ezért, egy a világot tökéletesen leíró tudományos teória

- még ha tökéletesen le is írja a minket körülvevő természeti világot - Isten létezésének metafizikai kérdését nem válaszolhatja meg, amennyiben elfogadjuk azt a tézist, hogy Isten test nélküli létező.

Bibliográfia:

• Richard Dawkins. 2007.: Isteni Téveszme. Ford.: Kepes János Budapest: Nyitott Könyvműhely

• Bolberitz Pál 2000. : A Metafizika Alapjai Budapest: Jel Kiadó

• R.M.S. Sainsbury. 2002. : Paradoxonok. Ford.: Csaba Ferenc Budapest: Typotex

• Nemesszeghy Ervin. 1995.: Tudomány, hit, bölcselet (Összegyűjtött tanulmányok és előadások) Kecskemét: Korda Kiadó