Szophoklész (Kr.e. 497 - Kr.e.405) Kolonosz városában született, Athéntól északra. A Krisztus előtti ötödik század legjelesebb görög tragédia szerzője volt. Rengeteg drámaíró versenyt nyert, és sok műve ma is klasszikusnak számít. Leghíresebb művei közé tartozik az Élektra és az Ödipusz király történetét feldolgozó tragikus trilógia. Előbbi művét többen is feldolgozták, többek Között Jean Paul Sartre is. A kiváló francia, egzisztencialista író a Legyek című szürreális drámájában dolgozta át a görög mester művét.

Most miután röviden megismerkedtünk Szophoklész munkásságával vegyük szemügyre egy adott művének érdekes filozófiai problémáit. Az Antigonéban megjelenő gondot az okozza, hogy még a színdarab cselekményét megelőzően Polüneikész herceg rátámad fivérére, Eteoklészra, a királyi trón körül forgó viszályok kapcsán. Mindkét testvér odavész a csatában, de mivel Polüneikészt Kreón, a város (Théba) új királya, árulónak kiálltja ki, őt senki emberfia el nem temetheti. Antigoné, Polüneikész testvére azonban azt állítja, hogy az isteni törvény (logosz) szerint mindenkit el kell temetni. Ezért a király lokális törvénye (nomosz) ellen lázadva, egy marék földet szór testvére tetemére. Szimbolikus tett, ám mégis törvényszegés. Kreón, büntetésül sziklabörtönbe záratja a lányt, aki ott meg is hal. Azonban számunkra most nem Antigoné sorsa érdekes, hanem a logosz és a nomosz ellentéte. Vajon helyesen cselekedett-e Antigoné, amikor a király (egy ember) törvényével szembeszegülve, az általa magasabb rendű isteni törvénynek engedelmeskedett? A kérdést alapvetően kétféle szempontból közelíthetjük meg : a kötelesség etikai ill. utilitarizmus nézőpontjából. E két jelentős filozófiai felfogás gyökeresen másként tekint erre a kérdésre. Természetesen sokféle utilitarizmus és sokféle kötelesség etika létezik mi mégis kísérletet teszünk arra, hogy itt egységes eszmeként kezeljük őket. Ezt abból a célból tesszük, hogy könnyebben tisztázhassuk az általunk a fentiekben felvetett dilemmát.

A kötelesség etika képviselőinek többsége Antigoné tettét minden bizonnyal helyeselné, hiszen szerintük nem az számít, hogy egy tettnk milyen következményei vannak, csak az lényeges, hogy azt amit megtettünk kötelességünk volt-e megtenni. De mi az, amit kötelességünk megtenni és mi az, amit nem? Immánuel Kant, aki a kötelesség etika jeles képviselője volt maga is zavarosan foglalta össze eszméit a kötelességeinket illetően. Egyetlen példa említése reményeim szerint elég lesz arra, hogy rávilágítsunk a kötelesség etikák hátrányaira. Kant azt írja egyhelyütt, hogy a kötelességeink soha nem mondhatnak ellent egymásnak. Kantnak mégis sikerül két művében egy abszolút ellentétes kötelességpárt létrehoznia. A filozófus egyfelől amellett érvel, hogy saját életünk tiszteltben tartása és megmentése minden körülmények között lényeges. Másfelől a gondolkodó egy későbbi művében azt is írja, hogyha honvédő háborúba szólít minket nemzetünk hadserege úgy kötelességünk akár halálunkig is harcolni. De, mint az előbb láthattuk a kötelességeink, nem mondhatnak egymásnak ellent és így hierarchia sem állítható fel köztük. Mégis akkor melyik kötelességünk fontosabb? Saját életünk védelme, vagy az, hogy hősies halált haljunk hazánkért? A Kanti etika erre csak zavaros választ tud adni, ahogy a fentiekből is kitűnik. Így az sem nyilvánvaló, hogy Antigoné helyesen cselekedett-e, amikor homokkal szórta le fivére testét, hiszen nem tudhatjuk, hogy ez kötelessége volt-e vagy sem, ill. afelől sem lehetünk biztosak, hogy eme cselekedete ellentmondásban állt-e más kötelességeivel.

Az utilitárius megközelítés, gyakorlatilag a gazdasági (össztársadalmi) érdeken alapul. Példának okáért John Stuart Mill minden bizonnyal azt mondaná, hogy Antigoné tettének helyességét csak az határozza meg, hogy az milyen hatással volt a társadalom egészére. Ha ez a hatás negatív volt, úgy Antigoné tette elítélendő, amennyiben pozitív úgy becsülendő. Ez a felfogás abban tér el gyökeresen a kötelesség etikáktól, hogy míg az előbbiben a szándék a fontos, itt a következmény. Lényegtelen, hogy Antigoné jót vagy rosszat akart-e elérni azzal, amit tett. Csak annyi a fontos, hogy a gazdaság és a társadalom kedélyállapota összeségében javult- e ettől.

A két fent említett filozófiai eszmerendszert figyelembe véve nehéz eldöntenünk, hogy Antigoné helyesen cselekedett-e vagy sem. Az előbbi felfogás ugyanis amellett érvel, hogy kötelességeink egy felsőbb erő utasításai, (így a logosz mellett teszi le a voksát) míg a másik a nomoszra és az evilági életre koncentrál.

Antigoné dilemmája napjainkban is fontos lehet, szinte bármilyen kérdésben. Gondoljanak csak a jog és az erkölcs viszonyára, van amit sokan elítélünk és úgy gondoljuk, hogy természettől fogva ( a logosztól fogva) rossz, ilyen dolog a rasszizmus is. Ez az eszme, mint ismeretes az embereket „faji” alapon különbözteti meg, míg a valóságban az emberiség egy fajt alkot. Mégis sok országban engedélyezettek, sőt elfogadottak a durva rasszista megnyilvánulások. Ezek jogossága mellett természetesen csak utilitárius módon lehet érvelni: mindenkinek jobb így. Vajon tényleg jobb? Be kell vallanom, nem tudom feloldani a két filozófiai irányzat közt feszülő ellentéteket. Remélem Önöknek sikerül.